A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-08-01 / 8. szám
tárgyalások az ókatolikusokkal 29 gyök elégedve az új katekizmussal. Taláncsakaz akár, hogy akereső emberből indul ki, nem a magát kinyilatkoztató Istenből". Híveivel kapcsolatban jegyezte meg: "Nem ritkaság, főként az idősebbek között, olyanokat találni, akikben századok után is érintetlen Port Royal szellemisége. Az Eucharisztiával szemben érzett mély tisztelet és személyes érdemtelenségük tudata jellemzi őket, meg az igényesség hitük minőségét illetően". A közeljövőben megkötésre kerülő egyesség Utrecht és Róma között lényegében csak bevezető lépés egy későbbi teljesebb egység felé. A közösen kiadandó dokumentum szövege is hangsúlyozza: "A két érdekelt egyház az eddigi tárgyalások alapján hálásan konstatálja, hogy a hagyományos katolikus tanokat illetően tulajdonképpen kölcsönös és alapvető egyesség áll fenn közöttük". Dr. Kok 1969-es érsekké szentelése alkalmából személyes levelet kapott VI. Pál pápától. Ezzel kapcsolatban érdemes még arról is röviden beszámolni, milyen kezdő lépéseknek köszönhető a mai reményekre jogosító közeledés a két egyház között. Tudnunk kell az utrechti ókatolikusok múltjá- A megbékélés útján ból, hogy 1763-as zsinatuk a római egyházat "az összes egyházak anyjának és tanítójának" titulálta és az 1724-es első püspökszentelésük óta egészen 1909-ig mindig jelentették is a Vatikánnak, kit választottak és szenteltek püspökké. Ezekre a jelentésekre Róma részéről eleinte kiközösítő iratok képviselték a választ, később tudomásul sem vették őket. A második vatikáni zsinat hangulatában, a hatvanas években helyi vonalon tárgyalások indultak Kok püspök és Willebrands bíboros között - vagy ahogyan ők mondogatták: Kok és Willebrands "professzorok" közt, mert egyikük történész, másikuk szemináriumi tanár volt. Ezek az előkészítő beszélgetések tették lehetővé, hogy egy történeti precédenst kreált Róma, amikor elállt attól a régebben mindig hangoztatott felfogástól, hogy az ókatolikusokkal való tárgyalások előfeltétele, hogy azok a janzenizmus tanait elítéljék. A tárgyalásokat nagyban elősegítette az a tény is, hogy az utrechti ókatolikusok mindig mérséklő szerepet játszottak a többi ókatolikus egyháznál - náluk nem volt soha olyan erős és jellegzetes a pápaság-ellenes beállítottság, mint amazoknál. Amazok acelibátust is, a latin szertartásokat is mindjárt megalakulásuk kezdetén "kidobták az ablakon", míg - amint láttuk - Utrecht esetében mindkettő csak hosszabb történeti fejlődés után szűnt meg. Dr. Kok egyébként említett sajtókonferenciája folyamán azt is kijelentette, hogy Róma primátusának megvan a maga mély értelme: a "szeretet egységének" elnökségét és szolgálatát jelenti ez aprimá-
