A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-08-01 / 8. szám
tárgyalások az ókatolIkusokkal 27 kéri Rómától. Sikerül egy felfüggesztett misszióspüspököt rávenniük, hogy jelöltjüket felszentelje. Steenhoven felszentelésével, aki hivatalos elnevezése szerint "az utrechti ó-episzkopális papság" érseke, teljessé válik a szakadás. Ettől az időtől különválnak Róma és Utrecht útjai s amikor a Vatikán 1853-ban kialakíthatja a holland hierarchiát, az ókatolikusok akkor sem akarnak kiegyezni s 1863-ban hivatalos határozatba is veszik, hogy püspökeiket a papság választja. 1900-ban eltörlik a vasárnapi misehallgatás súlyos kötelezettségét. 1909-ben a liturgiájuk nyelvét a latinról hollandra változtatják, megszüntetik a mise kánonjában a pápáért való könyörgést. Végül 1922-ben megszüntetik a ce- libátus kötelező erejét papjaik (és püspökeik) számára. Az utrechti ókatolikus egyházzá "csalatkozhatatlanság" ellenében nak 30 plébániára szétterjedve mintegy tizenkétezer híve van. Jelenlegi érsekük, Marinus Kok, egyben az 1889-ben alapított, ú.n. Utrechti Unió elnöke is. A 19. század folyamán ugyanis még egy esemény szaporította fel az ókatolikusok számát: a pápai csalatkozhatatlanság dogmájának az 187Ö-es, első vatikáni zsinaton történt kihirdetése. Azok a német, svájci és osztrák katolikusok, akik egy müncheni paptörténész, Johann Josef Ignaz von Dö 11 inger hatása alatt álltak, 1871. júliusában egy müncheni gyűlésükön elhatározták, hogy szakítanak Rómával. Az utrechti ókatolikusok felé fordultak s 1873-ban egy holland ókatolikus püspök szentelte fel az első német ókatolikus püspököt. (VonDollinger maga, aki a müncheni tárgyalások idején már ki volt közösítve, sohasem csatlakozott az ókatolikusokhoz. Nem misézhetett, nem járulhatott szentségekhez, de haláláig hűségesen járta misékre s egy ókatolikus pap adta fel neki az utolsó kenetet.) A különféle ókatolikus közösségek püspökei 1889-ben püspöki konferenciát tartottak; ezt nevezték el Utrechti Uniónak. Ennek ma a holland ókatolikusokon kívül a német (negyvenezren) és svájci (harminc-ezernyi hívővel) ókatolikus püspökségek a tagjai s az idő közben hozzájuk csatlakozott Egyesült Államokbeli lengyel ókatolikusok (1897), a lengyelországi Mariaviták (1909) és a csehszlovákiai ókatolikusok (1924) valamint néhány egész kislétszámú ókatolikus közösség Franciaországból, Kanadából és Jugoszláviából *. A holland óka* A német ókatolikus mozgalom Kölnből indult ki. Hessen Darmstadt (1873), Baden (1874), Poroszország (1875), Bajorország (1920) kormányai ismerték el bevett vallásoknak vagy nyilvános joggal bíró társulásoknak (folytatás a 28. lapon)
