A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-08-01 / 8. szám
15 ben. A társalgás fűszert ad neki. Sok mindenről folyt a szó. A húrt maga a jegyző úr pendítette meg, elmondván nyugdíjas élete nagy nehézségeit a feleségével.- Mert kérem, az én szegény Máriám úgy látszik "agy alágyult" lett. Hát képzelje, leönti az urát levessel! Minden nap rosz- szabb lesz. Es miért? Mert reggeltől estig csak "helyreigazít". Nem tudok kimondani egy egészséges mondatot, már belevág és "helyesbít". Ezt nem lehet kibírni. Néha fogom a botom és otthagyom, mint Szent Pál az oláhokat. Szegényke tisztára bolond. Úgy látszik, kitört rajta a régi tanítói rutinja, aki a gyerekeket szüntelen helyesbíti. Mert az volt, mielőtt elvettem volna... Tisztára bolond szegényke! De hát mit lehessen tenni? Ez lett a sorsom. O Egy napon beállított ismét az ügyvéd űr is.- Nos, hogy vannak a papa meg a mama? - kérdi a papjától.- Azt, János fiam, neked jobban kell tudnod, hisz te vagy az egyetlen fiuk!- Hát úgy értem, sikerült-e valamit javítani a helyzeten lelkipásztori módszerekkel? Mert szerintem a két szegény öreg - s erre az ismert gesztust csinálta, fejét rázván s előtte tenyerével legyez- getve - süsü... Ne haragudj, Atyám, ez nem fiúi tiszteletlenség, csak egy ténymegállapítás. Sajnos, mint ügyvéd, látom, hogy a világ tele van emberekkel, akik "nem normálisak".- Hát én úgy gondolom, hogy ebben nehéz igazságot tenni. - válaszol a lőcsfalvi pap - Tulajdonképpen ki normális, és ki abnormális? Ki lehet ennek eldöntője? Eszembe jut itt a régi történet az egyik hűvösvölgyi szanatóriumról. Miniszteri emberek jöttek hivatalos látogatóba. Egy intézeti orvos vezeti őket végig... Az egyik társalgó teremben több beteg szórakozik. A kísérő orvos magyaráz: Az például ott, az a szakállas, bajuszos, azt hiszi magáról, hogy ő JézusKrisztus - nevet az orvos. - Pedig én jobban tudom... Mert én vagyok az Atya Isten! Az ügyvéd úr fanyarul mosolyog az anekdótán - nem látja az összefüggést. De a lőcsfalvi pap igyekszik azt láthatóvá tenni:- Itt van szüleid esete. A papa szentül meg van győződve, hogy ő "normális", de szegény mama, az "bolond" szegényke. A kedves mama viszont meg van győződve, hogy ő a "normális", a szegény (a lőcsfalvi pap naplójából)
