A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-08-01 / 8. szám
liturgia és élet 3 életünk egésze beépül ebbe a liturgiába, létünk és lényünk teljessége ennek a liturgiának, Isten igazi szolgálatának hatása alatt áll. Mint említettük, a keresztség révén igazi és bensőséges (nemcsak külsőnkkel jelenlévő) részesei lehetünk a szentmiseáldozatnak, ahol mi vagyunk az áldozatbemutatók és egyben az áldozat is. Ha ezt átértjük, maga ez a tény tudatosan is egybekapcsol bennünket Krisztussal s képessé tesz arra, hogy egész életünket, munkánkat, örömünket, fájdalmunkat is felajánljuk Krisztussal együtt ebben az áldozatban a mennyei Atyának. Ezt a felajánlást mondja a zsinat lelki jellegű felajánlásnak. Az ilyen szellemű felajánlás áll annak a mondásnak az értelme mögött is, amelyet a Lumen Gentium konstitúció hangoztat: Az imád- ságos lélek minden tevékenységét szent jelleg hatja át; a világiak a- zok, akik így az egész világot mintegy Istennek szentelik (LG n. 34). Ez a lelki jellegű felajánlás annak a lelki életnek is jellemzője, amelyet az Imaapostolság igyekszik a hívek lelkében valósággá tenni. Ezt a felajánlást mondja ez a mozgalom napi felajánlásnak, mert résztvevői naponként megújítják ezt s vele életük minden napját az apostoli szellemű ima keretében kapcsolják be abba a szentmiseáldozatba, amelyből minden apostoli tevékenység táplálkozik. Meg kell tanulnunk, miként élhetünk tehát a liturgiával és a liturgiából. Ezért hangsúlyozza a zsinat a lelkipásztori feladatok között a liturgia megérttetését a hívekkel. Nem elég a szentmiseáldozat külső szertartásainak a miértjét ismertetni. A szentmise lényegével kell tisztában lenniük a híveknek. Világosan meg kell magyarázni tehát, hogy a szentmise áldozat, a keresztáldozatnak szentségi megjelenítése és hogy a szentáldozás áldozati lakoma. Ha a szentmisének áldozati jellegéről nem sokat tudunk, nem lehet komoly alapokon liturgikus áhítatunk sem. Ha a jelenlévők nem tudják, hogy ők az áldozati adomány felajánlói, de egyben maguk az áldozati adományok is; ha a szentáldozás áldozati lakoma jellege nem világos előttük: akkor nem vették ki még részüket a liturgikus megújulásból s félő, hogy hitük is kárát vallja ennek. A hívek liturgikus kiképzéséhez szervesen hozzátartozik az egyházi év liturgiájának ismerete és átértése is. Ha az egyházi év liturgiájához kapcsolódik életünk, ez a legbiztosabb módja annak, hogy Krisztus életének misztériumába kapcsolhassuk a magunk ér letét is. Ez segít ahhoz, hogy saját életünket mintegy Krisztus életébe olvaszthassuk. A liturgikus megújulás szellemének és lelkületének kialakítása nem egyszerű lelkipásztori feladat. Ismerni kell az emberek gondolkodásmódját, igényeit; nem kis adag bölcseség és tapintat kell
