A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-07-01 / 7. szám
42 apácák * Harlemben visszamenve titokban megszervezett egy vezetőkkel, pihenőállomá- sokkal ellátott útvonalat, amelyen biztonságosan a szabad északra, az "igéret földjére" szökhettek a rabszolgák. A könyv mellé ügyesen elkészített, a történet olvasásához kedvet csináló diapozitív-sorozatot vetítettek. A tizedik képnél már persze nem is lehetett hallani a magyarázatot, ügy zsibongott az osztály. A nővér nem emelte fel a hangját, hogy csendet teremtsen, hanem normális hangnemben arról kezdett beszélni, hogy akik most nem figyelnek, biztosan azért teszik, mert ő nem vezette be eléggé érthetően a mai tananyagot. A közelében ülők már erre elhallgattak. Amikor pedig a továbbiakban azt emlegette, hogy ez a vetítettképes sorozat az ő múltjukkal, az ő értékeikkel foglalkozik s nem lehetnek igazán öntudatosan színesek, ha ezt a múltat nem ismerik, egyszerre csend lett és szokatlan odaadással követték a vetítés további folyamatát. Egy másik nővér pedig azt tartja "sikere" legszebb percének, amikor az egyik óráközi szünetben előbb körözött körülötte, aztán melléje lépett egy tizenhatéves néger leány és megkérdezte: "Tanár- nő, ugy-e a maga családjában van fekete "beütés"? Azért jöttközénk, A nővérek azóta visszatértek rendjük "hófehér" iskolájába. Kartár- saikközül nem egy az "ugye megmondtuk?" arckifejezésével fogadta őket. O* lyanok is voltak, akik csendesebben- hangosabban "sikertelenséget" is emlegettek a három nővér vállalkozásával kapcsolatban.- Erre mi nem is gondolunk- mondja a három nővér közül a legidősebb. - Nekünk először is megfizethetetlen tapasztalat volt. Az egész fekete, vagy színes "problémát" is másként látjuk azóta. Ezt az új szemléletet itteni növendékeinknek is átadhat" juk. Kezdeményezésünkre az egyik többségében portoríkói és néger tanulókkal rendelkező iskola végző diákjaival a mi utolsóéveseink közös művészettörténeti múzeumlátogatásokra és előadásokra járnak. Ez lenne fiaskó? azért szeret minket..."
