A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-02-01 / 2. szám

46 nem volt nagy a másik kocsin, de tulajdonosa mindenképpen a rendő­röket akarta kihívni. Ez a kocsiban lévő Szentírások miatt csak bajba hozott volna minket. Azért igyekeztem vele kiegyezni s felajánlottam neki előbb hat, majd hét, végül tízezer zlotyt. Ez kielégítette és le­mondott a rendőrökről. Mégiscsak gondviselésszeru volt, hogy ma­radt nálunk lengyel pénz! Jancsi alig várta, hogy az orosz határon kipróbálhassa nyelvtudását. Kétlem, hogy tíz szava közül egyet is megértettek, de nagyon jó né­ven vették igyekezetét. Az amerikai dollárt is szívesen elfogadták a vámosok - ezzel fizettünk. A kocsi átvizsgálása közben előre meg­beszélt tervünk szerint, csak egyikünk beszélt, a másik imádkozott, hogy minden Isten akarata szerint történjék. Néhány bőröndünket ki­nyittatták, de alig néztek bele. Sokkal inkább érdekelte őket az Opel motorja. Végül lepecsételték útlevelünket s jó utat kivárva elbúcsúz­tak tőlünk. Oroszországban. , . ,, Ez az oroszországi ut csak Jancsi számára volt első. Én már előbb is jártam itt, amikor a moszkvai ifjúsági nagygyűlésen vettem részt holland, német és dán fiatalokkal. Akkor a kéthetes tartózkodás ide­jén természetesen a hivatalos programot követtük, de így is jó elő­készület volt 4Z a tapasztalat mostani utamra. Most Jancsinak is el­mondtam akkori tapasztalataimat. - Nyolc mérföldnyire Moszkvá­tól, egy nagy barakkban szállásoltak el minket. Az első estén sétál­tam egyet a faluban és kerestem a templomot. Központi helyen, a falú egyetlen kútja előtt állott az ortodox templom. Előtte magasra nőtt a gyom, ablakai bedeszkázva, körülötte ládák sokasága. Ebből következtettem, hogy most raktárnak használják. Körüljártam, a kereszt után kutatva, de nem találtam. Észrevettem azonban, hogy a templom ajtajának kulcs lyukába valaki beledugott egy kis sárga vi­rágokból szedett csokrot. Az ajtó előtt a földön sok elszáradt virág hevert. Úgy látszik, valaki rendszeresen cseréli a virágot. Vasárnap felkerestem Moszkva egyetlen protestáns templomát. Hosszú sorban álltak előtte az emberek. Engem azonban rögtön be­vezettek a látogatóknak fönntartott erkélyre. Körülbelül ezer ülőhely volt a templomban, de legalább kétezren zsúfolódtak bele, ezen a va­sárnapon. Soha nem hallottam még embereket úgy énekelni, mint itt. Teli torokból, szinte elnyomva az orgona hangját. ' Becsukott szemmel, könnyezve hallgattam: mintha az égben lennék... Nem is egy, de két beszédet mondtak egymásután. Mikor vége lett, fur­csa jelenségre figyeltem fel: jó néhányan kis papírrepülőket dobál­tak előre a többiek feje fölött. Ahol leestek, fölvették és tovább re­

Next

/
Thumbnails
Contents