A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
44 ISTER CSEfRPESZE 14. Mikor hazaérkeztem, újabb kiadásaink támadtak, mert egy évre az első után megérkezett második fiúgyermekünk. Úgy igyekeztünk takarékoskodni, hogy kevesebb húst és több zöldséget ettünk, ami nem esett nehezünkre, mert megszoktuk ezt gyermekkorunktól. Egy nap azonban kaptam egy ismeretlentől kb. 40 dollárt kitevő adományt azzal a megjegyzéssel, hogy azt személyi szükségleteimre használjam, nemunkámra. Mikor levélben megköszöntem figyelmességét, s említettem, hogy minden adományt munkánkra fordítunk, gyors választ kaptam tőle. Világosan kifejtette, hogy a munkásnak joga van a megélhetéséhez szükségesekre. "Munkádra is, családodra is küld majd Isten eleget - írta - András testvér, épp ideje, hogy felnőttként viselkedj... " El is határoztuk feleségemmel, hogy ezentúl nemcsak az ajándékozott ruhákból használunk, hanem veszünk magunknak, amire szükségünk van. Mikor megint egy évre rá megérkezett harmadik fiúgyermekünk is, neki is vettünk új kelengyét. - Megváltozott felfogásomat munkámra is alkalmaztam. Eveken keresztül dolgoztam, évente kb. egyedül nyolcvan ezer kilométert téve meg. Hányszor kellett lemondanom fontos meghívásokat - mint Bulgáriában is - mert egyszerre két helyen nem lehettem. Mi lenne, ha mások is segítenének engem ebben a munkában? - Ez a gondolat gyakran kísértett. Nem szervezetre gondoltam, hanem egymástól eléggé függetlenül dolgozó férfiakra, vagy akár nőkre is. Miért ne? Ha valamelyikünket letartóztatnák, így nem származhatna baj ebből a többire. Még módszereink is különbözők lehetnének, a különféle körülményeknek megfelelően. De hogyan kezdjek ehhez? Nem az volt a problémám, hogy hol találok embereket. Előadásaim után nem egyszer jelentkezett három-négy fiatalember, akik ösztönzést éreztekhasonló vasfüggöny mögötti munkára. De eddig nem vállalhattam a felelősséget értük s rendszerint csak annyit mondtam nekik: "Ha egyszer találkozunk majd a vasfüggöny mögött, megbeszéljük a további részleteket..." Ez rendszerint
