A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-02-01 / 2. szám

35

kivül disznóhust árulni. - Aurelianusnak szándékában állt még, hogy a szegényeknek ingyen bort is osszon, de a praetorium prefektusa erről lebeszélte, mondván: "Talán még tyúkot és libát is vágunk majd nekik!... "

Ne felejtsük el, hogy azok, akik az Ingyen gabonát oszttatták, Róma proletárjait nem szerették, hanem féltek a nincstelen tömegtől és filantróp magatartásukat a politikai számítás határozta meg. Mi mással volna magyarázható pl.. hogy Caesar győzelmét ünnepeltetve 22 ezer személynek adott válogatott ételekből és borokból ebédet. Marcus Aurelius idejében az államilag rendezett, egésznapos látványosságok, cirkuszi játékok, színi előadások, versenyek száma 135 volt. Ezek napjain ingyen ebédet osztottak, pénzt szórtak a nép közé, sorsolások voltak nem egyszer igen értékes nyereményekkel. Volt eset, hogy házat, villát, hajót lehetett nyerni. - A nép kegyének tékozló hajhászása mellett arra már nem gondoltak, hogy szegényházakat, kórházakat nyissanak. Senki sem törődött az özvegyekkel és árvákkal, főként azzal nem,aki nem volt római polgár. De az ingyenes gabonaosztásnak legkárosabb hatása az volt, hogy az embereket a semmittevésre szoktatta. Róma proletárjai hajlandók voltak minden kalandort, minden rendszert elfogadni és támogatni, ha kenyeret és szórakozást várhattak tőle.

Említettük, hogy az árvákkal senki sem törődött. De az éhező kisgyermekekről igyekeztek intézményesen gondoskodni. A kétszázezer felnőtt mellett öt ezer gyermek is kaphatott kenyérjegyet. Róma proletárgyermekeinek számához képest ez ugyancsak kevés. A gyermekekről való gondoskodásnak egy másik példáját láthatjuk Traianus császár sajátos alapítványában. Velleia városának nagyösszegu kölcsönt adott, amelyet a város 51 polgárának házára táblázott s évi járadékából 300 gyermek részesedett úgy, hogy a fiúk 18, a leányok 16 éves korukig havi pénzsegítséget kaptak a császár alapítványából. Antonius Hús és Marcus Aurelius pedig feleségük emlékére létesített alapítványokból szegénysorsú leányokat neveltek.

Az antik Róma jótékonysági intézményeihez tartoztak még a kollégiumok. Ezek egyesületek voltak, sok esetben temetkezési pénztárak. A tagsági díjakból gondoskodtak az elhunyt tagok temetéséről. Egy Lanuvióban talált felirat a Kr. e. 136-ban, Hadrián császár idején Diána és Antinousz imádóinak ilyen kollégiumával ismertet meg. Ennek tagjai rabszolgák vagy felszabadított rabszolgák voltak, s így avároska legszegényebb rétegéhez tartoztak. Egy a belépéskor fizetett nagyobb összegből és a kisebb összegű havidíjakból az elhunyt örököseit részesítette pénzjuttatásban ez a kollégium, hogy halottjuk