A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
29 áldozatról vanszó. Valahányszor a keresztények összejönnek és a pap (vagy püspök) a kenyér és a bor fölött elmondja az átváltoztatás igéit, (ugyanazokat a szavakat ismételve, amelyeket Krisztus mondott azu- tolsó vacsorán) az Úr halálát ünnepük mindannyiszor. Az Úr Testének és Vérének titka: ennek ünneplése nem más, mint Krisztus vérnélküli keresztáldozata. Az Egyházban élő, jelenlévő Isten kereszthalála. - Ha ez igaz, akkor az eukarisztia (így hivták az őskereszté- nyeka szentmisét) a keresztények legdrágább kincse. Csakugyan az is. Az ősegyház legszebb, legfontosabb, legszentebb cselekménye (akárcsak ma is) az eukarisztia volt: a szentmise. Ide csak beavatottak mehettek. Ez a meglepetés az újkeresztényeknek volt fönntartva. A lelki újjászületés után következett a bérmálás, a Szentlélekkel való eljegyzés s ezután a Bárány menyegzője. Krisztus Testét és Vérét egyedül a már megkereszteltek ízlelhették meg. Azok, akik hittek Jézus Krisztusban s akiknek teste-lelke tiszta és bűntelen volt. Mindenki tudta ugyanis, hogy aki készületlen, bános vágyakkal terhelten, vétkesen közeledik az Úr szentségéhez, a maga ítéletét eszi és issza szentségtörő szájával. Krisztus Titokzatos Teste. Mindez a sok szép és új titok az Egyházban volt jelen. így nevezte már Krisztus a benne hívők közösségét. Az apostolok közül különösen Szent Pál hordta ajkán szüntelenül a nagyszert: szót: Egyház! Mi volt az Egyház? Annyit előre elárulhatunk, hogy nem a keresztények kezdeményezték. A gondolat nem tőlük eredt. Nem is csak úgy véletlenül keletkezett, mint ahogy például egy baráti társaság összeverődik. Az apostolok, evangélisták úgy szólnak és írnak róla, mint már meglévő valamiről. Mintha az Egyház volna a világ legtermészetesebbjelensége. Ezért nem is igen beszélnek keletkezésének körülményeiről; nem tartják szükségesnek létének bizonyítását. Mindenki tudta mégis, Hogy Krisztus alapította; magának alkotta, saját vérén szerezte. Ezért volt olyan nagy kitüntetés, ha valaki tagja lehetett. Nem egyéni érdem volt ez sem, hanem tisztán Isten kegyelme és meghívása. 0 hívta meg, akit akart; Ő választotta ki, akiket meg akart hívni az Egyházba. Ezek a meghívottak voltak a 'szentek1, azaz a keresztények. A szó ősi értelmében szentek voltak. Amikor a'szent' szónak még egészen
