A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
17- Hát ammondó vagyok, - fejezte ki csodálkozását a Gyuri kocsis - hogy a tüskevári papnak nagyobb esze vótt, mint sok másnak... Erre aztán a lőcsfalvi pap sem tudott mit válaszolni. Csendben kocogtak a lovak patái a köves utón. Gyuri kocsis pedig azt gondolta magában: No most biztos azon gondolkodik a mi papunk - azért olyan csendes - hogy mit is kéne neki csinálni, hogy túltegyen a régi tüskevári papon... AHOGY A SZENTEK GONDOLKOZNAK................................................ Borgias Sz. Ferenc, - akkor még mint királyi helytartó - Valladolidban a királynő palotája felé tartott, amikor útközben a jő Isten, egy látomás útján, tudtára adta, hogy akkor halt meg hirtelenül leginkább szeretett gyermeke, Ler- ma grófnője. A szent néhány percre megállt, lehunyta szemét, és imádkozott az elhunytért. Azután folytatta útját Dona Johanna, az özvegy királyné palotája felé. Miután .megbeszélte vele a szőnyegen forgó kérdéseket, amelyek miatt a királynő magához kérette őt, elköszönéskor ezt mondta neki ; - Nagyon kérem felségedet, hogy imádkozzék leghűségesebb szolgálójáért, Lerma grófnőért, aki rövid idővel ezelőtt jobblétre szenderült... A régensnő mélyen megdöbbent a hír hallatára, mert az elhunyt egyike volt. udvarhölgyeinek, akit leginkább becsült és szeretett. Elítélőleg nézett a szentre és ez a szemrehányás tört ki be-- lőle; - Es csak így mellesleg közli ezt velem? Egy édesapa így beszél leányáról? Mégpedig micsoda egy leányról? Ekkor Sz. Ferenc, komoly hangon, ezt mondta a királynénak: ... Asszonyom! Am it másvalakitől kaptunk és csak kölcsönként birtoklunk, azt szívesen vissza kell adnunk a tulajdonosnak. Ám, amik vagyunk, és amink van, csak olyan módon a mienk, hogy sokkal inkább az Istené, mint a mienk. Ha az Isten valamit ad nekünk, azt adja nekünk, ami az övé. Es igazságtalanság részünkről, amikor panaszkodunk, hogy Isten valamit elvett tőlünk. Inkább hálálkodnunk kellene azért, hogy valami ajándékát olyan sokáig meghagyta számunkra. Az ajándék is az ő szabad elhatározása folytán jött létre; éppen úgy szabadon veszi vissza tőlünk, amit adott nekünk. Mi, az önszeretet miatt, másképpen ítélünk ilyen kérdésekben. Am Isten, aki a végtelen jóság, összehasonlíthatatlanul jobban szeret minket, mint amennyire mi szeretjük magunkat, mindent a legnagyobb javunkra tesz, akár ad, akár elvesz, valamit. Mi mindenképpen csak hálásak lehetünk jóságáért... Amikor valami csapás ér minket, vajon mi is így gondolkozunk-e?
