A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
változó világunk papja 37 kát is (az idősebbek könnyebben megértenék, hogy nem lehet "egy kaptafára" szabni a papi munka- és életstílust). A legtöbben elégtelennek tartják azt a kiképzést, amit a szemináriumban éppen a mai problémákkal kapcsolatban kapnak. Az 1- parosodás és nagyvárosodás következtében fellépő lelkipásztori igényekről szinte fogalmuk sincs, amikor végzetten a papi életbe léphetnek. Fiatalabbak főként azt hiányolják, hogy keveset tudnak épp az embert és társadalmat érintő tudományágak legújabb eredményeiről s ez is egyik oka, hogy tapasztalatlanok s a világ problémáival szemben idegenek benyomását keltik. Azt szeretnék, ha ezt a hiányt valamilyen továbbképzéssel pótolhatnák. Uj munka- és életstílus kialakítását is szükségesnek tartják. A munkabeosztásnál, kinevezéseknél pedig jobban tekintetbe kellene venni a tehetséget, hajlamot és személyi képességeket. A celibátus kérdése A kérdőívekre adott válaszokból érdekes módon kitűnik, hogy a papok szinte egy emberként elismerik: a papi nőtlenség nem a legfontosabb probléma a korszerű papi élet kialakításában. Ugyanakkor azonban mégis a kérdés újszerű megoldását sürgetik. Mego- kolásul egyaránt felhozzák 1/egyes paptestvérek lelkiismereti problémáit ezen a téren, 2/ a papi életnek az Egyház távolabbi jövőjét is tekintetbevevő korszerűsítését. Általában keveset mond ma nekik a celibátus teológiai mego- kolása. Még ott is, ahol a nagy többség a hagyományokhoz hűen ragaszkodni kíván a papi nőtlenséghez. Főként ezek sürgetik a celibátus egész problematikájának új evangéliumi és teológiai alapokra helyezett kidolgozását. Azt érdemes szintén megjegyezni, hogy a kérdőívek tanúsága szerint nagyon kevés papban él érzék a celibátus misztikus és eszkatologikus jelentősége irányában. A celibátus karizmatikus adománymivolta mindenütt előtérbe lép. Ebben az értelemben és formában mindenki meg akarja tartani a celibátust, mint az Egyház egyik nagy "jelét". De azokban az országokban is, ahol a papság nagy többsége a nőtlen állapot megtartása mellett van, a celibátus hangsúlyozottan a karizm atikus jellegre (önszántukból vállalják az ezzel a karizmával megajándékozottak) tevődik át a diszciplinárisból (mindenki a papi állapottal együtt kötelezve érzi magát elvállalására). A fiatal papi nemzedék pedig szinte kivétel nélkül azt vallja, hogy a celibátusnak igazi értékét csak emelné az ilyen karizmatikus szemlélet. Jelentőségének mélységét és tel
