A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
változó világunk papja 35 összejövetelén. Előadásának nagy értéke, hogy kendőzetlenül, de higgadt hangon tárgyalja azokat a papi problémákat, amelyeknek természetéről és méreteiről talán még papok közt is csak keveseknek volt pontos fogalmuk. A továbbiakban ennek a beszámolónak fonalát követjük. Nem árt, ha szélesebb körökben is megismerkednek ezzel a nagy érdeklődést kiváltott "Dellepoort jelentés"-sel. A pa pl eszmény Kivétel nélkül az a benyomás él papi körökben, hogy a papság jelentősége és értékelése a mai ember szemében egyre csökken és ennek megfelelően a papság társadalomban betöltött szerepe is változáson megy át. - Vagy úgy fogalmazzák meg ezt a benyomást, hogy a mai embernek a papságról alkotott képe szétfolyó s ez a papban azt a benyomást kelti, hogy nagyobb odaadása ellenére sem hasznosabb léte embertársai számára. - Vagy azt mondják: irányt vesztettünk, A pap nem érzi többé szoros kapcsolatát az emberekkel, az élettel; egy "szent kívülálló" szerepe jut csak neki mai világunkban. Megtűrik még, de nem veszik komolyan - sokszor azért, mert sok vonalon kitűnik, hogy nem ért a problémákhoz. - Ismét mások ugyanezt a benyomásukat így foglalják összes a papság központi szerepe megszűnt, űj helyét pedig még nem találja. A pap, mint a "kultusz", az Isten tiszteletének szolgája nem kelt többé érdeklődést az emberekben. Erről a feladatukról természetesen nem mondhatnak le, ez papi létüknek értelme - de ugyanakkor több kapcsolatot igyekszenek teremteni a laikusokkal, mégpedig ott, ahol azok élnek, ahol dolgoznak. Ez a törekvés különösen a fiatalabb papi nemzedéknél észlelhető. Sok pap "kultusz-fáradtság" jelét mutatja, kultikus teendőiket mai formájukban sokan akadálynak látjáks elszigetelődésük okának. A fiatalabbak különösen a még mindig nagyszámú, különféle ájtatossági formák, vallási gyakorlatok ellen vannak - időveszteségnek vélik ezeket. Sokan úgy vélik, hogy a lel ki pásztor kodás hagyományos módszerei a mai ember életére nincsenek többé hatással. Á papok nagyon "elkülö. nültek", hitük - úgy tűnik • kizáróan "védekező" álláspontű, magatar- tásukban nem eléggé ökumenikusok. A fiatalabbak főként azt panaszol; szólják, hogy lelkipásztori újítás-terveiket meg sem hallgatják igazán a "felsőbb" hatóságok. Mások szerint nagy szakadék van kialakulóban a "kultusz" központi jellegéhez ragaszkodó papok és hfvek, és a "harcosabb", a fősúlyt a munka- és életkörülmények evangelizálására helyező papok és hfvek között. Az ideális pap fogalmához a kérdésekre adott válaszokban a
