A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
16 római séták tek annyit, hogy tisztességesen megélhessenek. Evente hatszor osztottak ezeknek jelentős segélyt, de ennek feltétele volt, hogy az illetők ne kolduljanak. Az említett két szervezet mellett még több más szervezet is igyekezett enyhíteni a szemérmes szegények sorsán. A 17. század végénXI. Ince pápa éveiben, Giovanni Stanchi a karitász- adomány ok gyűjtésére kongregációt szervezett. Ennek tagjai lila kámzsában kértek alamizsnát a szegények számára a templom kapujában, különösen a negyvenórás szentségimádás alkalmával. A szegény asszonyoknak és árváknak ruhát, a népes családoknak bútort, elsősorban ágyat adtak, hogy a gyerekeknek ne kelljen együtt alud- niok. A szegénygondozás problémája mellett súlyos probléma volt a városnak a koldusok hadától való megszabadítása. A templomokat o- lyan tömegesen lepték el a nagyrészt idegenből jött koldusok, hogy a pápáknak igen erélyes rendszabályokat kellett hozniok. Deres, börtön, kizsuppolás nem volt elég. V. Plusz pápa 1566. április 1-én kiadott bullájával pénzbüntetés terhe alatt megparancsolta a káptalanoknak és a plébánosoknak, hogy templomaikat tisztogassák meg a csak alkalmatlankodó, vagy egyenesen botrányosan viselkedő, szemtelen koldusoktól. Azokat, akiket a nyomor kényszerített a koldulásra, otthonokba gyűjtötték, az álkoldusokat pedig kiutasították a városból. Amikor valaki a szociális otthonba felvételre jelentkezett, bizottság vizsgálta meg helyzetét. Ha csakugyan rászorult az alamizsnára, megengedték neki a kéregetést. Ezek ruhájuk balvállán ismertetőjegyet viseltek. így az adakozó tudhatta, hogy adományával igazi nyomorgón segít. Munkára képtelen öregek, vakok, nyomorékok kapták meg a koldulási engedélyt. A betegeket kórházakban helyezték el. Az V. Sixtus pápa által létesített szociális otthon négyszáz szegényt tudott volna befogadni, de sohasem volt tele. Tudjuk például, hogy 16-1-ben ebben az otthonban csak százötven szegényt gondoztak. Csak XII. Ince pápa tudta véglegesen megoldani a koldusproblémát. Az Örök Város koldusait 1692-ben összeszedette és a lateráni pápai palotában adott nekik állandó otthont. Mintegy ötszáz személy: férfi, nő, leány, fiú került a pápa által szervezett apostoli hospícium gondozásába. Később a felnőtteket az V. Sixtus által alapított szegényházba telepítették át. A lányok a lateráni palotában maradtak, a fiúkat a Tiberis partján e- melkedő Szent Mihály otthon gondozására bízták. Később ezt az otthont új szárnnyal bővítették és ez lett Róma egyetlen, ma is monumentális szegényháza. A koldusprobléma megoldást nyert. A18. században már nem volt szükség újabb radikális intézkedésekre. Igaz,
