A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
8 a szeretet győzelméért mást? Erre is szükség van, ez is hozzájárul az önzés és elnyomás aláaknáz ás ához. De ennél többet kell tennünk. Fel kell ismernünk, hogy a népek és nemzetek egymással való sűrűbb és erőteljesebb kapcsolata s ennek következménye, az egységesített civilizáció épp az, ami jogos félelmet ébreszt az iránt, hogy embercsoportok elveszthetik sajátos karakterüket, egyéniségüket. Ez pedig szerencsétlen következményekkel járna az emberiségre. Manapság szinte mindnyájan megtapasztaljuk, mekkora erőfeszítésbe kerül családokon vagy foglalkozási ágakon belül megőrizni sajátosan egyedi vonásokat a nélkül, hogy egyúttal a közösségtől el ne távolodjunk, el ne szigetelődjünk. Ma ez a küzdelem globális síkon megy végbe a népek és nemzetek közt. S nem engedhetjük, hogy ezek a sajátosságok egy közös egységbe olvadtan eltűnjenek, mert megszűntük az e- gyed, a csoport, a nép "egyéniségének" megcsonkítását jelentenék. az Egyház a szeretetről tesz tanúságot Története folyamán az Egyház is megtapasztalta a szakadások válságát. Élete legbennsőbb jellegzetességei felett folytak néha az egymástól eltérő nézetek vitái, máskor meg társadalmi, nemzeti és faji különbségek miatt álltak szemben keresztények egymással. Egyházak váltak le az eredéti Egyház testéről, kölcsönös kiátkozások követték olykor a szakadásokat. S bármennyire jóakaratűak legyenek is a ma keresztényei, bármilyen szorosan zárkózzanak is Krisztus hűségének táborába, tévedés lenne azt képzelni, hogy a holnap egyháza nem elszennyeződött, nem összegyűrt köntösben áll majd a világ elé. De akkor mit csináljunk? Valljuk be végleges vereségünket? Ismerjük el, hogy a Lélek képtelen Krisztus képére és hasonlatosságára formálni bennünket? Nem I Ez helytelen magatartás lenne. Inkább fel kell ismernünk, hogy a bennünk működő Lélek is "úton van", "zarándok" állapotban s amikor nem varázs-szóra s máról-holnapra tesz jobbá bennünket, ugyanakkor megadja az erőt és a világosságot ahhoz, hogy lépésről-lépésre kialakíthassuk Krisztust önmagunkban. Másszóval: a szeretet, amely "a. Lélekkel áradt ki szívünkbe" (Róm. 5,5) nem törli el azt a történeti adottságot, hogy bűnösök vagyunk, hanem megadja az erőt ahhoz, hogy a bűnös állapotát magunk mögött hagyjuk. Az Apostolok C selekedetei és a levelek egészen kézzelfogható módon mutatják be, hogyan értelmezték az ősi keresztény gyülekezetek a szeretet törvényét és hogyan éltek e szerint a törvény szerint. Őszintén tudatában voltak, becsülettel felismerték a különbségeket és az egymástól elütő jellegzetességeket és arra törekedtek, hogy túlemelkedjenek az ezekből adódó ellentéteken. Pál elhivatása
