A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-12-01 / 12. szám

6

a szeretet győzelméért

rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő - mert mindannyian eggyé lettetek Jézus Krisztusban." (Gál. 3, 28 és hasonlóképp: Róm* 10,12 l.Kor. 9,19-27 végül: Ef. 2,14-28)

A különbségek és eltérések, amik a sokféleség következményei, sohasem szűnnek meg s felbukkanásuk érthetően konfliktusokat okoz. Az Újszövetségi Szentírás sem fest idillikus képet elénk a kezdeti keresztény közösségekről, hanem a valóságot mutatja be, amikor a gyülekezetekben lábrakapott ellentétekről is beszámol - anagy- lelkűek és a fösvények között (Ap. Csel. 6,1 és 11,19-24), a zsidókból és pogányokból lett keresztények között (Ap.Csel. 11,1-18 és 15, 1-35), a kereszt "erejét" megértők és az evilági bölcsesség követői között (1. Kor. 1,10-4,13), a gazdag és a szegény keresztények között (l.Kor. 11,17-22). Ezek az ellentétek mondatják Pállal: "Kellis, hogy szakadás legyen körötökben, mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek" (l.Kor. 11,19).

Jézus azonban így nyilatkozott: "arról ismerik meg, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást". Hogyan tehetünk tanúságot e mellett a kijelentés mellett? Fel lehet-e fedezni az Egyház életében az eljövendő emberi testvériség egységének jelét?

az egység vágya és az állandó feszültségek

János pápa a békéről szóló enciklikájában, VI. Pál az Egyesült Nemzetek előtt tartott beszédében foglalkoztak napjaink egyik legsűrűbben emlegetett nemzetközi problémájával, egy olyan világ- helyzet kialakításával, amelyben az igazságosság és béke uralkodhat. Az ebből a vágyból fakadó jószándék azonban a gyakorlatban szemben találja magát azokkal a konfliktusokkal, amelyek napjainkban is szinte állandóan sebeket ütnek a népek és nemzetek egységén s a rádió és a televíziós képernyő segítségével mindnyájan a tragédiák és borzalmak közvetlen tanúivá leszünk. Az Egyház szavára felfigyelnek, de ez a szó értelmét és erejét veszti, mert az Egyháznak sem a múltban, sem manapság nem sikerült még a szeretet szellemének győzelmét biztosítania a hatalom és erőszak szellemén. S ez a szellem - a hatalomé és erőszaké - áll minden igazságtalan elnyomás mögött, ez biztosítja, ez állandósítja fennmaradásukat.

Pedig korunknak az a törekvése, amely az igazságosságot és a békét szeretné munkálni, tulajdonképpen a keresztény testvériség eszméjében gyökerezik. A kereszténység ébresztette rá az embert - igaz, hogy lassan és sohasem egészen tökéletesen - embertársának megbecsülésére. A történelem folyamán az Egyház nem egyszer e- melte fel szavát az elnyomottak érdekében. De nemcsak szavakkal