A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-02-01 / 2. szám

4

Bizonyára mindnyájan ismerjük valamennyire. És ha gondolkodunk egy kicsit, mennyi mást is tudnánk hozzáfűzni, “ nem annyira azért, hogy a pap személyét és küldetését idealizáljuk és mítoszt csináljunk belőle fantáziánk vagy jámborságunk számára, hanem inkább azért, hogy jobban megértsük ezt a testvérünket, akit Krisztus egészen a magáénak akart. Emlékezzünk, hogyan felelt Szent Pál erre a kérdésre, amit mi most feltettünk magunknak. Azt írja: - Úgy tekintsenek minket, mint Krisztus szolgáit és Isetn titkainak sáfárait.. (I Kor. 4,1.)

Nem méltó-e rá hát a pap, hogy helyes fogalmat alkossunk magunknak róla és átalakulásáról Krisztus szolgájává, Isten országának hirdetőjévé? Nem azért, hogy túlzott és konvencionális módon dicsőítsük, hanem hogy jobban megismerjük méltóságát és feladatát, együttérezzünk gyengéivel, hogy annál jobban szeressük, hogy tud- juk: - értünk van itt, a mienk ő.

Gondolkodjunk ezekről a dolgokról egy kicsit, legalább a szinodus alatt.

hátiam 'iád

egész nap, s lassan mégis elvéreztem a féktelen tevékenység lázában. Várok a te hallgatásodra és a te békédre, mely lecsendesítene és megtisztítana, Istenem.

Nem akarom tovább kínozni magamat azokkal a gondolatokkal, amelyek úgy vesznek körül, akár a tüskék: nem ezt a vezeklést kívánod tőlem.

Lelkemet a te csöndödre és békédre alkottad, de szétszaggatom nyugtalan kapkodásommal és követelőző kíváncsiságaimmal. Vágyaim naponta keresztre feszítik lelkemet, nincs otthonom saját csöndességemben. Pedig a te békédre teremtettél, és nem vetsz meg azért, hogy a te szentséges és mélységes hallgatásod után vágyakozom, Istenem.

Vedd életemet végre a kezedbe és tedd vele azt, ami neked tetszik. Ezentúl nem utasítom el magamtól sem az örömöket, sem a nehézségeket, amiket beleszőttél az életembe. Elég, ha azt tudom, hogy minden dicsőségedre szolgál. Minden terved jó. Mert minden szeretet.

Ha embereket adsz, akik dicsérnek, ne törődjek vele. Ha szidnak, az se bántson, inkább tegyen vidámabbá. Ha munkát küldesz, fogadjam örömmel. Pihenésem is legyen a te akaratod, benned nyugodjak. Csak önmagámtól szabadíts meg!... Add, hogy hallgatagon, csöndesen belenyugodjak szent akaratodba. Akkor majd fölgyullad szívemben örömöd fénye. Lángja a te dicsőségedre lobogjon. Csak azért éljek. Amen, amen.

(Thomas Merton)