A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-11-01 / 11. szám

2 halottak és szentek sokra az volt a válasz, hogy ez a konstitúció nem kíván teljes képet adni az Egyházról vallott minden hittételről. Ez az a háttér, amely elé odaállíthatjuk a novemberi imaszán­dékkal kapcsolatos meggondolásainkat. A halottak tisztelete és emlé­kezete - a zsinat elgondolásában - elsősorban nem azt jelenti, hogy imádkoznunk kell értük, hanem hogy nem szabad elfeledkeznünk ar­ról a kapocsról, mely a földet az éggel egybeköti. Amikor a zsinat szövege a halottakról való megemlékezés ősi eredetére utal (az ó- szövetségiMakkabeusok második könyvének tizenkettedik fejezetére), azt is kiemeli, hogy az ősegyházban soha nem imádkoztak az aposto­lokért vagy a vértanúkért - abban a biztos tudatban voltak, hogy e- zek, akik vérükkel pecsételték meg Krisztusról tett tanúságukat, Ve­le vannak már égi dicsőségében. így már az őskeresztények a szentek egyességének tudatában él­tek, annak a "közösségnek" fényében, mely a Fővel és egymással egybekapcsolja a Krisztusban hívőket. A szentek ebben a szemlélet­ben a mi barátaink és jótevőink: közbenjárásért fordulhatunk hozzá­juk A zsinati konstitúció szövege írja le, milyen sajátos módon nyilvánul meg ez az egység a keresztény liturgiában. "Az eucharisz­tikus áldozatot bemutatva legbennsőbb kapcsolatba lépünk az égben imádkozó Egyházzal s ebben a kapcsolatban adózunk Mária, József, az apostolok, a vértanúk és a szentek emlékének is. Mindebből világos, milyen szempontokat emel ki hitünkből a novemberi imaszándék. Mint említettük, a zsinati konstitúció csak röviden említi a tisztítótüzet (Lumen Gentium 50), bár később visz- szatér arra, amit ezzel kapcsolatban előző zsinatok - a florenci és a trienti - tanítottak (LG 51). Egy másik zsinati konstitúció (a litur­giáról) megint várakozáson alul keveset szól a szeíitmiseáldozat en­gesztelő jellegéről, de csak azért, hogy jobban kihangsúlyozza és megérttesse a temetési szertartásokkal kapcsolatban a keresztény hívő halálának Húsvét misztériumába burkolt jellegét (De Sacra Li­turgia 81). Itt ez utóbbinak csak pozitív mondanivalóit tartjuk szem előtt - ezt is azért, hogy összehasonlítást tehessünk a keresztények halottak iránt megnyilvánuló kegyelete és a pogány szokások között. A halottak emlékének tisztelete minden vallásban nagy szere­pet játszott. Ásatások leletei tárják fel előttünk, milyen gonddal he­lyezte örök nyugalomra halottait a történelem előtti idők primitív embere. Valóságos földalatti otthonokat készítettek nekik, ahol a művészet és vallás karöltve fáradozott azon, hogy a halálukat köve­tő titokzatos létük semmiben ne szenvedjen hiányt. A rómaiak s ve-

Next

/
Thumbnails
Contents