A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-11-01 / 11. szám
2 halottak és szentek sokra az volt a válasz, hogy ez a konstitúció nem kíván teljes képet adni az Egyházról vallott minden hittételről. Ez az a háttér, amely elé odaállíthatjuk a novemberi imaszándékkal kapcsolatos meggondolásainkat. A halottak tisztelete és emlékezete - a zsinat elgondolásában - elsősorban nem azt jelenti, hogy imádkoznunk kell értük, hanem hogy nem szabad elfeledkeznünk arról a kapocsról, mely a földet az éggel egybeköti. Amikor a zsinat szövege a halottakról való megemlékezés ősi eredetére utal (az ó- szövetségiMakkabeusok második könyvének tizenkettedik fejezetére), azt is kiemeli, hogy az ősegyházban soha nem imádkoztak az apostolokért vagy a vértanúkért - abban a biztos tudatban voltak, hogy e- zek, akik vérükkel pecsételték meg Krisztusról tett tanúságukat, Vele vannak már égi dicsőségében. így már az őskeresztények a szentek egyességének tudatában éltek, annak a "közösségnek" fényében, mely a Fővel és egymással egybekapcsolja a Krisztusban hívőket. A szentek ebben a szemléletben a mi barátaink és jótevőink: közbenjárásért fordulhatunk hozzájuk A zsinati konstitúció szövege írja le, milyen sajátos módon nyilvánul meg ez az egység a keresztény liturgiában. "Az eucharisztikus áldozatot bemutatva legbennsőbb kapcsolatba lépünk az égben imádkozó Egyházzal s ebben a kapcsolatban adózunk Mária, József, az apostolok, a vértanúk és a szentek emlékének is. Mindebből világos, milyen szempontokat emel ki hitünkből a novemberi imaszándék. Mint említettük, a zsinati konstitúció csak röviden említi a tisztítótüzet (Lumen Gentium 50), bár később visz- szatér arra, amit ezzel kapcsolatban előző zsinatok - a florenci és a trienti - tanítottak (LG 51). Egy másik zsinati konstitúció (a liturgiáról) megint várakozáson alul keveset szól a szeíitmiseáldozat engesztelő jellegéről, de csak azért, hogy jobban kihangsúlyozza és megérttesse a temetési szertartásokkal kapcsolatban a keresztény hívő halálának Húsvét misztériumába burkolt jellegét (De Sacra Liturgia 81). Itt ez utóbbinak csak pozitív mondanivalóit tartjuk szem előtt - ezt is azért, hogy összehasonlítást tehessünk a keresztények halottak iránt megnyilvánuló kegyelete és a pogány szokások között. A halottak emlékének tisztelete minden vallásban nagy szerepet játszott. Ásatások leletei tárják fel előttünk, milyen gonddal helyezte örök nyugalomra halottait a történelem előtti idők primitív embere. Valóságos földalatti otthonokat készítettek nekik, ahol a művészet és vallás karöltve fáradozott azon, hogy a halálukat követő titokzatos létük semmiben ne szenvedjen hiányt. A rómaiak s ve-
