A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-10-01 / 10. szám

apróságok

45

előtt. És ezen túlmenően korunk igényeinek is jobban megfelel, mint valaha. S tegyük hozzá, hogy -Isten kegyelmével-; könnyűvé is, széppé is, boldogság forrásává is lehet. Ezért kell megőriznünk, e- zért kell megvédenünk.

A levél Jean Villot, bíboros államtitkárnak lett címezve. A Szentszék hivatalos álláspontjának részletes kifejtése a papi nőtlenség kérdéséről.

, _ , . ,"SÚLYOS és sürgős kötelességünk, hogy

zen a ya eve e » álláspontunkat (a celibátust illetően) pontosan és világosan körvonalazzuk, miután az isteni Gondviselés ezekben a nehéz órákban reánk bízta ’az összes egyházak gondját’ (2. Kor. 11, 28)."

"Azok az okok (amelyeket a celibátus ellen hoznak fel) a mi szemünkben egyáltalán nem látszanak meggyőző erejűeknek. - Szüntelenül hangoztatnunk kell, hogy az evangélium értékvilágát csak a hit, az ima, a bűnbánat és a szeretet szellemében érthetjük meg igazán - nem küzdelmek és olykor üldözés nélkül."

"A celibátust régebben ja- valló okok ma szinte érvényesebbek, mint a múltban bármikor.

Mi ne értenénk ezt meg, akik Jézus közvetlen követésére kaptunk hivatást? Az evangélium jóhírét ki hirdethetné nagyobb kegyelmi teljességgel, meggyőzőbb erővel, mint azok a lelkipásztorok, akik maradéktalanul és visszavonhatatlanul Isten kizárólagos szolgálatára szentelik életüket?"

"Az a kapcsolat, amely a latin (szertartású) egyházban évszázadok óta fennáll a papság és celibátus között, végtelen és pótolhatatlan értéket képvisel. Súlyos könnyelműség lenne ezt nem értékelni vagy eltűrni, hogy kimenjen a szokásból ez a hagyományos kapcsolat, totális -Krisztus szeretetének való- önátadásunknak ez a jele. Hiszen oly világosan tanúskodik (a celibátus) a feltámadt és élő Krisztus szolgálatára rendelt papi életnek elsődlegesen missziós jellegű természetéről és igényeiről; arról az állandó (riadós) ’ké- szültség’-ről, amely Isten országának ügyéért mindig és mindenre készenállást jelent."

"Csak nagy szomorúság árán határoztuk magunkat arra, hogy azoknak a papoknak, akik bizonyos érvényesnek elismert okokból szerencsétlen módon teljesen lehetetlennek tartják a (celibátus mellett való) kitartást - esetük egyéni kivizsgálása után megadjukköte- lezettségeik alól a felmentést és sürgető kérésükre szabaddá tesszük őket. De az ilyenek száma - mi tudjuk - elenyésző azoknak felmér-