A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
római séták 15 szerveződött egy csoport vezeklő életre. Alapszabályaikat Szent Bo- naventúra állította össze. Először a "Madonna oltalmazottjainak" nevezték magukat, majd vezeklők társaságának, végül pedig lobogósoknak (innét a "Gonfalóne" elnevezés). Egy 1486-ban VIII. Ince pápának átnyújtott emlékiratban így határozták meg testvérületük tevékenységét: bő alamizsnával segíteni a szegényeket, férjhez adni a szegény leányokat, befogadni a zarándokokat, imádkozni a tisztítóhelyen szenvedő lelkekért, a kórházakban betegeket ellátni és végül: szóval és tettel szolgálni felebarátjuk lelki üdvösségét. A konfrater- nitás temploma az Esqpiilinus dombon volt, nem messze a Santa Maria Maggiore bazilikától. Templomukhoz kórház is tartozott nagy kerttel és személyzeti lakásokkal. O A Gonfalóne történetében érdekes részletekre bukkanunk. Ennek a testvérületnek a tagjai 1351-ben egy titkos ülésükön határozták el, hogy véget vetnek a római nemes családok pártoskodásából adódott áldatlan állapotoknak. Ülésük után Giovanni Cerone-t, akit a nemesek és a köznép egyaránt nagyrabecsült, a város kormányzójává kiáltották ki és ezzel végét vetették az anarchiának. Ezzel a kon- fraternitással a 15. század végén öt más testvérület is egyesült, a- melyek közül négynek saját kórháza is volt. Az egyesülést a kisebb testvérületek kívánták a Gonfalóne nagy tekintélye miatt. Később a Gonfalónénak külföldön is voltak testvérületei. A 16, 17. és 18. században ez a konfratemitás igen nagy összegeket áldozott a török rabságban sínylődő keresztények kiváltására. Főtevékenysége különben ebben az időben is a kórházak fenntartása, a szegény lányok kiházasítása, a betegek látogatása és a szegények támogatása volt. 1490-től ez a testvérület minden év nagypéntekjén misztériumjáték keretében jelenítette meg jézus Krisztus passióját. Mivel i- dővel ez a misztérium játék olyan méreteket öltött, hogy költségei jelentős terhet okoztak. 1525-ben elhatározták, hogy csak négyévenként rendezik meg a nagy passiót. Négynél több előadásra azonban nem került sor, mert III. Pál pápa jobbnak látta az előadást leállítani. A nagy látványosság ugyanis zavargásokra adott alkalmat. A Passió ugyanis megjelenítette az Űr Jézus szenvedésének minden részletét, fölvonultatta a zsidó főpapokat és farizeusokat, a zsidó néptömeget s a közönség annyira a passió hatása alatt volt, hogy haA Gonfalóne négyévenként nagy Passió-játékot mutatott be. Az e* lőadásokat azért kellett óbbo hagyni, mert az Úr megkfnzásdt végignéző tömeg hazamenet a gettóban rendezett verekedést.
