A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-10-01 / 10. szám

a házasélet "hivatása 3 közvetít a lelkek számára, de ezenfelül azokkal a segítő kegyelmek­kel is szolgál, amelyek a családi élet megszenteléséhez szüksége­sek. Vagyis képessé teszi a házastársakat arra, hogy teljesítsék a- zokat a feladatokat, amelyeket a férj és feleség, a szülő és a gyer­mek viszonylatában Isten szab meg számukra. Ha a manapság sokat emlegetett vízszintes és függőleges síkú szeretetről beszélünk, a há­zastársak szer etet ének a ke­reszt a jelképe. Vízszintes ága egymás iránti szeretetüket, füg­gőlegese ke tt őj ük Istenbe kap­csolódó szeretetét jelképezi. Szeretetüknek ez afüggőlegese "lefelé" szülői szeretetük szimbóluma gyermekük iránt. Az iránt a gyermek iránt, aki az asszony számára az "üdvösséget" jelenti Szent Pál szép megfogalmazásában *. Ilyen nagyra becsüli az őskeresztény felfogás az anyaságot. Ennek a szeretetnek a megszentelő ereje alakítja át titokza­tos és nem érzékelhető módon, de mégis valóságosan a keresztény házastársak családi életét. Olyan távlatokat csillant meg előttük s olyan szédületes magasságokba emeli őket - amilyenről halvány fo­galma sincs annak, aki nem hívő. Ez az oka annak is aztán, hogy az ilyen szeretetbe horgonyzott családi élet telistele van isteni a- domány okkal. A kegyelemnek ebben az áramában élve nem kell a házastár­saknak különleges feladatokat keresniük: a családi élet mindennapos teendői és körülményei számukra az út, amely az életszentségnek a csúcsára vezeti őket. A hétköznapok eseménytelen eseményei fedik fel az ilyen Szentlélek sugallatára figyelő családok előtt a keresz­tény élet titkait. Rajtuk keresztül lép az Egyház is be a világ lega­lapvetőbb strukturális elemébe, a családba. Ennek a családi életnek apostoli jellege aztán legtökéleteseb­ben a szülők tanúságtevésében fejeződik ki. Ez a tanúságtevés az Egyház tanítása mellett való kiállásuk, mely rajtuk keresztül jut el gyermekeikhez, az elkövetkező nemzedékhez. Ők az elsők, akik a gyermek előtt ennek a természetfeletti világnak megnyitják kapu­it, ők otthonuk evangélistái és apostolai. S ezt a feladatukat nem­csak szóval, hanem életük példájával is teljesítik, amikor Isten pa­rancsainak, az Egyház tanításának szellemében élnek és időnként *"Ádámot nem vezették félre, de az asszony félrevezetve bűnbe esett. Azáltal üdvözöl, hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szerénységben és tisztességben." (2 Tim 14-15). A házasság a megszentelődés és az apostol kodás eszköze.

Next

/
Thumbnails
Contents