A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-09-01 / 9. szám
a holland katolikusok 41 ben található. Nem hagyománytisztelők. Tartózkodók és semmi barokk vonás nincs az egyéniségükben. Ez nem szolgál javukra, mert a katolikus ájtatossági formák s néhány tan végső megfogalmazása épp a barokk gondolatvilág hatását hordozza magán. Amikor a részlettanok iránti érdektelenség kapja el őket, nem az a tény bosszulja meg magát tulajdonképpen, hogy az utóbbi száz év leforgása alatt nem alakult ki egy sajátosan holland teológiai irány és a hit gondolkodás-formáit meg egész ájtatossági rendszerüket tulajdonképpen déleurőpai kultúrkör termékeként kapták?... Ha a hit élménye új elgonÁz Egyháztól ma nem azt várják, hogy az üdvösség útját messziről mutassa, hanem hogy az üdvösség közössége, az üdvösség megtapasztal ható gyülekezete legyen. dolásokat tárt fel a holland katolicizmus előtt, ugyanez történt a hittel szoros kapcsolatban lévő Egyház-élményükkel is. Az új i- rányt itt is előbb a zsinat érzékeltette. Talán segít valamit, ha a szentségek oldaláról közelítjük meg mondanivalónkat. A zsinat azt tanította, hogy a legősibb, az eredeti szentség maga az Egyház. A szentségeket azonban ma egészen más szemszögből nézzük, mint régen. Valamikor elsősorban kegyelmi és üdvöt közlő jellegükre voltunk figyelemmel (s a "kegyelem" és "üdv" itt egyéni, individuális színezetben tűnt fel). Ma a szentségek úgy jelennek meg előttünk, mint a közös, a másokkal megosztott üdvösség nagy, ünnepi pillanatai. Az "ünnepi", az "ünnepélyes" csak eszköz, maga a szentség viszont "jelenlét" és "beteljesedés". A szentségekben (e szerint az ú- jabb szempontú felfogás szerint) rejtett, azonban valóságos módon az üdvösség "jelenik meg" közöttünk és ejt hatalmába minket. Ahogy tehát a szentségekről vallott felfogásunk súlypontja új helyre tolódott, ugyanúgy kerül új nézőszögbe az egyházról vallott nézetünk is. Nagyszüleink számára az egyház az üdvösség intézménye volt. Megmutatta az üdvösségre vivő utat és rendelkezett azok felett az eszközök felett, amelyek ennek az üdvösségnek elérését lehetővé tették. Ma viszont az üdvösség megtapasztalható közösségét, az üdvösség gyülekezetét látjuk az egyházban. Mert az üdvösség lényege mélyén nem az egyén üdvössége csak, hanem a közösségé. Végeredményben szabadulás a bűn guzsbakötő hatalmából és szabadság az embertestvérünk számára. Ez a közösségben megtapasztalható üdvösség egymás elviselését, elnézést, megértést, megbocsátást tételez fel: közös növekedést a hitben és reményben, közös lelkesedést az emberek és nemzetek közötti békességért. Ezt az élményt azonban csak szűkebb keretekre szabott közösségek adják meg. Ahol az egyet érzők, egyet gondolok, egyre
