A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-09-01 / 9. szám
38 a holland katolikusok elfogadására. Egyikük csak sötét színekkel festett, a másik mindent csak fehérben ragyogóban. Es ráadásul nem voltak tisztában egy-két alapvető dologgal a holland katolicizmust illetően. Mi mindjárt ezzel kezdjük: három olyan sajátossággal, amelyet ösmernünk kell, ha tárgyilagosan akarunk arra a kérdésre válaszolni, mi az, ami a holland katolikusokkal történt. Mi az? Hitehagyás? Lázadás? Vagy csakugyan valamilyen megújulás? I. A holland katolikusok egészen a második világháborúig magukba zárkózotton, elkülönülten éltek. Akkor viszont protestáns egyházi méltóságok és katolikus püspökök vállvetve együtt küzdöttek a megszálló hatalom túlkapásai ellen. A régi válaszfalakat protestánsok és katolikusok között a koncentrációstáborok élménye bontotta le végérvényesen. Ezek Hollandiában nem haláltáborok voltak s a táborlakóknak volt idejük és energiájuk eszmecserékre, a legkülönfélébb v a 11 ás! és szellemi irányzatok nézeteinek átgondolására, megvitatására. Az emberi egzisztencia halálosan komoly kérdéseivel is behatóan foglalkoztak, mert ezekből a táborokból vitték mindig a túszokat kivégzésre, amikor a holland ellenállók egyegy sikerült vállalkozását akarták megtorolni a megszálló katonai hatóságok. - Ennek a szinte testvéri együttlétnek, egymás-meg ismerés- nek a következménye volt, hogy a holland ökumenikus mozgalmat nem kellett "felülről” beindítani. ”Lentről" indult el, ezekből a tábori ismeretségekből és érdekes módon nemcsak a keresztényeket foglalta magában, hanem a humaOlyan helyeken, ahol az iparosodás, a városiasodás és az e- zekkel járó lakhelyváltoztatás hatalmas arányokat ölt, elkerülhetetlen a tradíciók felszámolása az élet minden vonalán. nista alapon álló ateistákat Is. 2. A holland katolikusok szellemi nagykorusítása elképesztő gyorsasággal ment végbe. 1848-ig zárva voltak előttük az egyetemek. A püspökök még később is eltanácsolták az akadémikus pályáról a katolikus fiatalságot. Katolikus egyetemük csak az első világháború után nyitott kaput. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a ma középkorú katolikus intellektüellek mindegyike egyetem? hagyományokkal nem rendelkező családokban nőtt fel s olyan környezetben, ahol a magasabb iskolázottságra csak a klérus tagjainak volt lehetőségük. Ma viszont a katolikusok számarányuknak megfelelően végeznek egyetemet. Olyan tömegekben, amelyek érthetően éreztetik hatásukat az értelmiségi élet minden területén frisseségükkel, az eszmék gyakorlatba átváltása terén észlelhető vállalkozókedvükkel és türelmet!enségükkel...
