A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-09-01 / 9. szám
36 a Szentszék és az Egyesült Államok többé sohasem fogja hagyni, hogy a felek bármelyike is úgy tüntethesse fel, mintha a Szentszék az ő oldalán állna. Nyilatkozataiban és tetteiben egyedül saját meggyőződésére fog hallgatni és saját lelkiismerete direktíváit elfogadni, mert a Szentszék erkölcsi tekintélyének súlyát egyedül ezen a módon biztosíthatja. Ennek a diplomáciai testamentumnak fényénél látták be XII. Piusz utódai is, hogy a Vatikán békepolitikájának függetlenítenie kell magát minden más nemzetétől, mert a nemzetközi politika színpadán csak így biztosíthat szabad mozgási lehetőséget magának. Ez az az alap, amelyen a hatvanas évek kezdete óta nyugszik a Szentszék önálló békeoffenzívája. Nem köti le magát sem nyugat, sem kelet béketerveihez - inkább ő szólít fel minden jőérzésű és jószándékú államot, hogy önálló béketörekvéseit támogassa. Ez az új magatartás máris beérlelte a maga gyümölcseit. Ma nem divat kételkedni abban, hogy a béke kérdésének területén a Vatikán valóban önérdektől mentesen tevékenykedik. De ezenfelül manapság a pápának, mint erkölcsi tekintélynek a nyilatkozataira komolyabban felfigyelnek. Az elmúlt közel két ezredév alatt a katolikus világ megszokta, hogy a pápa, mint legfőbb tekintély a hit és erkölcs kérdéseiben, hallatja szavát. A hatvanas évektől kezdve a nemkatolikus világ is hozzászokott ahhoz, hogy a pápák szavára felfigyeljen, amikor az általános emberi jólét és az azzal elválaszthatatlan összefüggésben álló világpolitikát érintő kérdésekkel kapcsolatban nyilatkozik. XXIII. János pápának "Pacem in Terris" enciklikája volt az első ilyen új stílusú megközelítése a világproblémáknak a Szentszék részéről. Kísérlet arra, hogy a nemzeközi politikának újból erkölcsi alapokat biztosítson. Olyan vállalkozás, amelyet azóta is fáradhatatlan kitartással folytat u- tódja, VI. Pál. A Szentszék új békeoffenzívájának szavát a nyugati féltekén kívül Ázsia, Afrika és Ausztrália földjén is személyesen hallatta. 1968. óta a "világbéke" napján elhangzott allokációi révén tudatosult a világban az az öt veszély, amely békénket fenyegeti: l/általános tájékozatlanság, a- miben sok nemzet él; 2/megindokolatlanul nagy szegénység, amely tömegeket foszt meg emberi méltóságuktól; 3/a komoly leszerelési készség hiánya a hatalmi politikát fel nem adó nemzeteknél; 4/egyé- ni emberi jogok, főként a vallási szabadság jogának elfojtása annyi sok helyén a földnek; és végül 5/az Egyesült Nemzetek működésének oly sok esetben megnyilvánuló megakadályozása a tagállamok részéA világ békéjének és egységének reménységét napjainkban az Egye• sült Nemzetek Szervezete hordozza - mondotta VI. Pál pápa.
