A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-09-01 / 9. szám

öt perc biblia

13

költői könyvek tele vannak a mennyországnak, Isten országának képeivel. Lakodalom, menyegző, terített asztal, muzsika, öröm, gondtalanság, béke, stb, stb. Ezt mindenki megértette. Krisztus maga is ezekben a képekben gondolkozik' drágakő, királyi menyegző, nászéjszaka, vigadozás.

Nincs az írásokban kép, minek ne lenne mása az életben. Viszont ez még nem jelenti azt, hogy a mennyországban is ez lesz. A Titkos Jelenések könyve is tele van a mennyország káprázatos leírásával. Csalogató képek káprázata vonul el az olvasó szemei előtt: gyöngyös kapuk, drágakőből való falak, aranyos terek, átlátszók mint az üveg. És szent János kezdi fölsorolni, mi vár a boldog lakókra: enni kapnak az élet fájáról, amely Isten paradicsomának közepén áll; övék az élet koronája; fényes követ adnak neki, mire egy név van írva, amit csak a tulajdonosnak szabad ismernie; övék lesz a hajnalcsillag; talpig fehérbe öltöztetik őket; Isten templomának oszlopai lesznek mindörökkön örökké; Isten maga kopogtat be hozzájuk, asztalukhoz ül s együtt esznek az Urak Urával, stb, stb.

Csodálatos szavak, ékes hasonlatok, gyönyörűséges képek. De ki érti őket egészen? Vájjon gyönyörködteti-e az arany meg a drágakő azt, akit itt a földön csak unalommal tudtak eltölteni? S u- gyan mit érez majd az, akit itt a földön nem tudott kielégíteni a gazdagság? Vájjon mond-e még valami újat ez a titok annak, akit soha kíváncsiság nem gyötört ebben az életben? S mi lesz azokkal, akiknek leghőbb vágya a szegénység és az ismeretlenség volt idelent?

Vagy ki merné teljes biztonsággal meghatározni a drágakövek, az üvegtenger, a hajnalcsillag, a fényes kövecske, a fehér ruha meg az égi trón értelmét? S mégis tele vannak velük az írások. S mikor valaki egészen beleélte magát a káprázatos csillogás szépségébe, gondoljon arra, hogy a mennyország semmi sem abból, amit szemünkkel látunk, fülünkkel hallunk, vagy amit ésszel fölérhetünk. Tehát csak költői szójáték lenne az egész? Semmiképpen!

Mit akar tehát mondani ezekkel a képekkel az írás? Fogalmat akar adni a fölfoghatatlanről, olyan fogalmat, amilyenre itt a földön szükségünk van (és amekkora emberi nyelven lehetséges) ahhoz, hogy örülni tudjunk az égi boldogságnak. Azt akarja csak megérttet- ni velünk, hogy mindennél végtelenül szebb és jobb az a boldogság, amelyet Isten készített számunkra.

Szem nem látta és emberi szív föl nem foghatja, amit Isten ad nekünk, ha hiszünk és hitünket szeretetünkkel és tetteinkkel is kimutatjuk. Mert nem mind, aki mondja: "Uram, Uram!" megy be a mennyek országába, hanem csak az, aki Atyám akaratát cselek- szi... (folytatás az októberi számban)