A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-09-01 / 9. szám
öf perc biblia II rény igénytelenségben indul el hódító útjára. Názáretben sem sejtette senki, mi ment végbe az alázatos Máriában. Még József sem tudott semmit a történelem kétségkívül legnagyobb pillanatáról. Annál feltűnőbb azért, hogy a Szentírás utolsó könyve szinte hirtelen főirántja a titkok ajtaját és csodálkozó szemünk előtt megjelenik ezer színben tündökölve a mennyország! Igaz, már a próféták is céloztak valami mennyei városra, égi Jeruzsálemre. Minél jobban romlottak, omoltak a földi Jeruzsálem falai, annál többet szóltak a szent könyvek egy új, egy szebb, egy bevehetetlen Jeruzsálemről. így akarták kifejezni az örök életet. Az evangéliumok már leplezetlenül emlegetik Isten örömét, a mennyek országát, az örök élet boldogságát. Szent Pál még azt is elárulja, hogy a régi Jeruzsálem is csak jelkép, előkép volt. Az igazi Jeruzsálem odaát, a halál után lesz igazán lakóhelyünk. Ez a mennyei Jeruzsálem a mi szülőanyánk. Teljes szépségében azonban először szent János írásaiban ragyog föl a mennyország fényessége. Ábrahámtől Szent Jánosig kétezer év telt el. Abrahámtől Dávid királyig ezer esztendő múlt el. Ezer évvel az első kinyilatkoztatás után megalapítja Izrael legnagyobb királya a zsidók büszkeségét, a Dávid városát, a földi Jeruzsálemet. Ismét ezer év: Dávidtól Krisztusig, az apostolokig: a földi Jeruzsálemet két ízben a földdel egyenlővé teszik Izrael ellenségei, a káldeusok és a rómaiak. De a mennyei Jeruzsálem most már biztos alapokon áll: a próféták és az apostolok fundámentomán. Krisztus maga rakta le az új város mozdíthatatlan alapköveit. <5 építette és ő kötötte egybe vérének erejében a mennyei Jeruzsálemet. Kétezer évvel az Abrahámnak adott ígéret után eljutott Isten megifjodott, újjászületett népe, az Egyház, Isten házának kapujához. A Szentírás utolsó könyve a mennyei Jeruzsálem bemutatásával és leírásával zárul. Szent János így mondja el felejthetetlen látomását: "Akkor odajött egyik a hét angyal közül... s így szólt hozzám: ’Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány Jegyesét.’ Lélekben elragadott egy magas hegyre és megmutatta a mennyből az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet, mely Isten dicsőségében ragyogott. Tündöklött, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. Széles fala volt tizenkét kapuval. A kapuk fölött tizenkét angyal és a kapukon nevek, Izrael tizenkét törzsének neve. Kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu,
