A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
40 Minden születés Karácsony. S az ut Husvétig történelem. A te történeted. A Fény története a homályban. Az Isten története benned. Mert neki születtünk elsősorban, legjobban és örökre. 5. BEMUTATKOZÁS Életünk csodálatos érdekesség-láncolat. Szüntelen bemutatkozás. Magunkat napról-napra bemutatjuk az életnek és az élet napról-napra bemutatkozik nekünk. Ha frissek vagyunk és készségesek az ismerkedésre, mindig valami ujjal találkozunk. Magunkban eddig nem sejtett, nem tapasztalt tulajdonságokkal, hajlamokkal, föltárulásokkal, érdeklődésekkel. Az élet oldaláról meg nem szűnik a meglepetés. Mindig ugyanazok vagyunk? Igen, lényegünkben. De egyéniségünk horizontja tágul, mélysége, magassága fejlődik. Az élet szintere, az amit kis keretben láttunk egyre több és nagyobb arányában, színesebb. Árnyékolásában gazdagabb. Izében, erejében, minőségében változatosabb. Analizálunk és szintéziseket alkotunk, ismerkedünk magunkkal, ismerkedünk a világgal. Egyre jobban tudatosodik bennünk határoltságunk és egyre jobbannövekedikbefogadóképességünk. A külső élmények belső élményekké érnek. A látszatra értelemnélküli jelenségek értelmet vesznek. Lassan-lassan az egész látható és tapasztalható világ lemérhetetlen, de valóságos egységgé formálódik. Öntudatunk minél élesebb és határozottabb, annál jobban látjuk, hogy egy mindent elárasztó, mindent létrehozó, fönntartó és megszentelő Öntudat uralkodik a világ és mi felettünk is. Az Isten Lelke lebeg a teremtés felületén és mélyén. Az Isteni Fény átvilágítja és átmelegiti az egész mindenséget. Jelenléte személyes, bár láthatatlan. Tudatunkban él, nélküle semmi sincs a helyén. - Az élet oltárrá válik. Templomban járunk, a lét templomában, melynek szerves része vagyunk. E Templom Istene a teremtő, a megváltó és megszentelő Isten. Neki mutatkozunk be szüntelenül, dinamikusan, egyre jobban felé fordulva, belső megértésünkkel. - így mutatkozik be Isten is nekünk, igy lép életünkbe. Es igy emelkedik állandó bemutatkozással feléje, karjaiba - mely az egész mindenséget tartja - a magunk élete. A szerencse valóidban bolonddá teszi azt, akit dédelget. (Bacon, angol bölcselő.)
