A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
(a lőcsfalvi pap naplójából) 15 Ezek leszármazottai a 8. században a Santa Maria in Cosmedin templom közelében laktak és annyian voltak, hogy a közeli Tiberis- partot róluk Görög-partnak nevezték. A 11. században a flamandok is nyitottak zarándokházat és Róbert herceg kereszteseivel Jeruzsálem felé vonultában ezt a zarándokházat is gazdagon megajándékozta. Később ennek a zarándokháznak a helyén alakult meg a flamandok nemzeti testvérülete. A korra jellemző egy flamand krónikás feljegyzése: tíz Rómába indult zarándok közül átlagosan egy érkezett csak vissza hazájába. Elgondolhatjuk, kik és hogyan érkeztek az örök városba és mi mindenre kellett ezeknek a zarándokházaknak felkészülten állniok. Az hogy mindegyiknek saját temetője volt, mindennél jobban jellemzi az állapotokat. A csehek számára Spironcus herceg 931-ben épített hospíciu- mot. Ezt a 14. században Károly császár építtette újjá. - Két jelentősebb kolóniát kell még megemlítenünk. Amikor a szaracénok elől Korzika és Szardínia szigetének lakói az olasz félszigetre menekültek, a korzikaiak Ostiában telepedhettek le, míg a szárdok Rómától 30 mértföldnyire kaptak a pápától helyet valamelyik főút mentén. Mindkét kolóniának kolostora is volt Rómában. Ezek mellett is működött zarándokház. Az északról érkező zarándokok a vatikáni domb mögötti magaslatról látták meg először a Szent Péter bazilikát és Rómát. Itt énekelték el a Tedeumot, hogy célbaértek. Ezt a helyet azért Mons Gaudii (az öröm hegye) néven emlegették. Amikor azonban III. Ottó császár 998-ban itt akaszttatta fel Crescentius Nomentanus városkapitányt, a népnyelv ezt a helyet Mons malus, (a rosszemlékű hegy) nevével látta el. Nyelvkopás folytán lett később Monte Malio, majd a mai neve: Monte Mario. Aki zarándok a Tedeumot énekelte, tudta, hogy hazája zarándokházában otthonra talál: nem kell elvesznie a nyelvek sokaságában, mert lesz mindenhová kísérője, aki mindent elmagyaráz és minden ügyében segítségére is lesz. Mihály S.J. lőcsfalvi pap naplójából) ^A^lroáson nagy temetés volt. Özvegy Kulcsár Jőzsefné úgy hagyta végrendeletében, hogy "pompával" temettessék el. Húsz évi özvegységével megérdemelte - ahogy mondogatta volt halála előtt - hogy megtudja a világ, kicsoda is volt Kulcsár Jőzsefné. A lőcsfalvi
