A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
47 junk le belőle. Ahogy Irenéusz olyan szépen mondja Krisztusról: "a- mikor eltávozott, magával vitte az újabb kinyilatkoztatások lehetőségét is" (mert Vele végétért, nincs újabb kinyilatkoztatás). Az ő kinyilatkoztatásának végső monadnivalója az elsőjáno- si levél tanúsága szerint az a felfedés volt, hogy Isten önmagában is, üdvösségünk művében is maga aszeretet (4, 8-16). Szeretetből teremtett minket, szeretetből váltott megminket: Krisztusnak azzal a sze- retetével, amely a római levél tanúsága szerint (5, 8) odáig merészkedett, hogy életét adta értünk. Agalatalevél biztosít (5,13) arról, hogy szeretetből hívott meg bennünket Isten fiainak szabadságára. A- mire a régi törvény nem volt képes, azt Isten Lelke végbevitte bennünk: húsból való szívet adott belénk, megkötetlenül szárnyaló és fölényesen szabad lelket. De ez az új szabadság többet követel, mint a régi törvény: Krisztushoz kíván hasonlóvá tenni bennünket. Jézus u- gyanis - megint a római levelet követjük (8, 2) - a mózesi törvények béklyóitól szabadultán "új világot" kezd, olyat amelyik szabaddá teszi övéit a bűn és halál törvényétől. De ebben az új világban a Szabadító maga tulajdonképpen csak az Atya akaratát cselekszi (Jn.8, 29). A Lélek behatására minden tette az Atya megdicsőítése (Mt, 11-25) és azzal bíztatja övéit, hogy nem kell aggődniok, mit mondjanak vádlóiknak, mert maga a Lélek szól majd belőlük (Mt. 10, 20). Amikor Pál Krisztus jőhírének gazdagságáról beszél, említi római levelében, hogy a "Lélek maga jár közben értünk" (8,16—27X Pál leveleiből az is világos, milyen lankadatlan figyelemmel kíséri önmagában ennek a Léleknek minden sugallatát. De térjünk vissza a zsinat tanításához, főként imaszándékunk ama gondolatához, hogy a világot és az embereket Istenben kell szeretnünk. Ami a világot illeti: nem mondott-e már Jézus ítéletet felette? A jánosi szövegek nem épp ennek a világnak a csábításától óvnak? János egészen világosan állítja erről a világról, hogy Krisztust és követőit egyképpen gyűlölni fogja (15,18-21). Es Pál nem dicsőségnek tekinti, hogy ennek a világnak szemében ő keresztre szegeződött (galata lev. 6,14)? A "világ" szó többféle jelentésben használatos és a zsinat alaposan körülírja, mit ke 11 értenünk rajta. Először is a láthatatlan és látható világmindenséget, a teremtés teljét. A helyet, amelyen létezünk, tevékenykedünk és a teremtő Istennek munkatársai vagyunk. Ennek a világnak világossága az Ige (Jn.8,12), mert ez a világ az elesett, a bű no s világ is, amelynek megváltása Isten Fiának halálába került. A zsinat ezért nem azt mondja, hogy szeressük ezt a világot
