A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-07-01 / 7. szám

37 amikor megadják magukat a Lélek kegyelmének és hűségesen figyel­ni kezdenek sugallásaira és indításaira, akkor érkezik el hozzájuk igazán Isten országa. így az új igények és új módszerek missziósvi- lágában a mozgató erő a Szentlélek Isten,aki mindig új és mindig fia­tal energiát biztosít a megtérők egyházának. ★ BEKESSEG. Az Igazi, amit csak Kr isztus adhat, nem a világ. Igazi alapja a lemondás. Lemondás önző érdekeinkről, ami- kor magasabb céfok azt javallják. Nem félelemből, nem meg• hunyászkodásból, hanem a lélek belső erejéből. Nem vagyunk viszont békétlenek, ha mások megtiport jogáért harcolunk... Me gharagudott, mer’ ások ember rossz lett ám nagyon és meg is bánta még azt is, hogy (folytatás a II. lapról) megteremtette őketmeg a világot. De Noé nem lett rossz, mint a többi, ezér’az Ür Isten őt nagyon sze­rette, oszt azt mondta neki: "Építs Noé fiam egy nagyon nagy bárkát." Ezt azér’ mondta neki, mer akkor mán tutta, hogy olyan nagy esőt fog csinálni, hogy abba mindenki bele fog fúlni, csak Noé nem, meg a felesége sem, meg gyerekei sem, meg sem a bika, sem a tehén sem a csődör, sem a kanca, sem a kan kutya meg a szukája se... Erre aztán végigfutott a nevetés a hallgatóságon. Bandi ettől kicsit megzavarodott. De a káplán is bíztatja, hogy azért nem kell most az egész természetrajzot elsorolni, csak mondja tovább, mi lett Noéval meg a világgal. Bandi újra nekifohászkodott;- Oszt Noé apánk sok mindent vitt a nagy bárkába, mer’ sok­mi n d e n belei ért abba, olyan nagy vótt. Oszt vőtt mit enni meg inni dosztig, embernek meg állatnak. Oszt nemsokára Noé felesége el­kezdett sütni-főzni, oszt csak úszott a jő ételszag a bárkában. Az e- ső meg elkezdett esni odakint. Noé még kiment, oszt szólt a sok bá- mész embernek: "Gyertek be a bárkába, mer’ elvesztek!" Mert na­gyon jő szíve vőtt, oszt nem akarta, hogy belefúljanak a vízbe. De azok nem akartak bemenni. Azt mondták, hogy majd átvészelik a há­zukba’. Valaki azt mondta, hogy nekik van egy jó nagy családi eser­nyőjük, az megvédi őket. Erre újra végigfut a derültség a termen, mint a vízfodor a vi­zen. De Bandi most már nem zavartatta magát:- Oszt az e s ő esett kegyetlenül negyven nap meg negyven éc- caka. Oszt az emberek, akik a házukba bújtak, felmásztak a ház te­A LŐCSFALVI PAP NAPLÓJÁBÓL

Next

/
Thumbnails
Contents