A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
34 cső vég reményének biztonságát. Jézusban tehát olyan örömforrásra találtak, amely lelkűknek olyan mélységébe veri gyökerét, hogy onnét semmi ellentétes élmény többé ki nem irthatja. Ez a tapasztalat annyira eltölti őket, hogy ellenállhatatlan ösztönzést éreznek arra, hogy mindezt másokkal is közöljék, tanúskodjanak arról aboldogság- ról, amelyet megtaláltak. - Ez a m agy aráz a ta az őskereszténység terjedésének; ez magyarázata a hit tér jeszthetős égének napjainkban is. Egy brahmin megtérő arra a kérdésre: miért nem térnek meg többen a brahminok? - ezt a választ adta; "Mert maguktól nem tudhatják miért lenne érdemes megtémiök". Ugyancsak ez a brahmin mondotta, hogy valahányszor hindu ismerősei azt kérdezik, mit nyert azzal, hogy katolikus lett, azt szokta válaszolni, hogy Krisztus jelenlétének tudatát tartja a legnagyobb előnynek. S ez a tudat olyan átalakító hatással van életére, hogy azt kívülállók is észrevehetik- A "hit-hirdetésnek"erre a módjára gyermekek is képe sek. Egy megtért tamil család kislánya elsőáldozásra készült. Az izgalom és az előre érzett öröm annyira áradt a kicsikéből, hogy hindú barátnője arra kérte saját szüleit, hogy ő is megtérhessen és áldozhasson. Azok eleinte hallani sem akartak róla, de végül mégis beleegyeztek. A kislány nem sokkal ezután súlyos beteg lett. A szenvedő gyermek látványa mindig szívfacsarítő, ez a kis hindú lány azonban kínjai között is érthetetlenül megbékéltelek látszott sorsával s c s ak azt hangoztatta folyton, hogy ő most Jézushoz készül. Halála után egy szép napon megjelentek szülei a papnál és bejelentették, hogy katolikusok akarnak lenni. Nemrég még határozottan ellenezték lányuk áttérését- mi vitte most őket erre a kérésre? Szeretnénk mi is olyan boldog halállal távozni az életből -mondották- mint a kislányunk... Az indiai orvosvilág egyik közismert doktornője -maga is keresztény- szokta mondogatni, hogy végső lépését nem a tanok, nem a szertartások hatása alatt tette a katolicizmus felé, hanem katolikus ismerőseinek szép élete volt az indíték. - Msgr. P.erier, Kalkutta érseke saját tapasztalatairól beszélve említette, hogy missziós működésének számtalan megtérője között kivételszámba ment az o- lyan, akit nem egy katolikus barátjának életpéldája indított el a konverzió útján. Az olyan helyeken, ahol nagy a megtérők száma - mint az u- tőbbi időben Indonéziában - magyarázatként mindig egy igazán példás keresztény életet élő és példájával öntudatlanul propagáló közösség áll a "sikerek" mögött. S ennek ellenke z őj e is igaz. Ahogy egy népes pogány város kis és mozdulatlanságba dermedt keresztény kö-
