A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-07-01 / 7. szám

20

f á

a keresztség

A keresztség a "kereszténnyé születés" szentsége, krisztusivá alakulásunk kezdete. Az Egyház évszázadokon át anyaméhének szimbólumát látta a keresztel őkútban: belőle születtek gyermekei a magasabbrendű, az isteni életre.

Ez a második, ez az 'Isten családjába" születésünk a kereszt- kútnál új és csodálatos kiváltságok forrása. A keresztség! kegyelmek elsője: belétestesít minket Krisztusba, Titokzatos Testének tagjaivá tesz bennünket. "Egy Lélekben egy testté lettünk a keresztségben ... Krisztusnak teste vagytok s egyenként tagj ai" (l.Kor.12,13. 27). A- mintatest mindenegyes sejtje a testhez tartozik, úgy minden megkeresztelt Krisztusé és osztozik isteni méltóságában. Megkereszteltek között nincs helye az antagonizmusnak: testvéri szeretet közöttük az uralkodó erény. Minthogy a keresztség Krisztusban egyesít bennünket, az egyedek törekvése a közösség hasznát szolgálja, egynek a fájdalma sokak szemébe csal könnyeket, egynek az öröme mindnyájunk boldogsága.

A keresztségke gyeim e inek következtében a Szentháromság lakozik bennünk, mintegy templomává alakulunk: '1 s ten temploma ... szent s ti vagytok az" (1.Kor.3,17). Isten kegyelmi jelenléte a megkeresztelt lélekben különlegesen kedves teremtményévé teszi a megkereszteltet. Eddig sokszor csak negatív szemszögből néztük a keresztséget: csak azt hangsúlyoztuk, hogy bűnöket b o c s á t meg és az áteredő bűn foltját távolítja el lelkűnkről. Sokkal csodálatosabb vonása, hogy beteljesíti Krisztus főpapi imájának egyik ígéretét: "Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Szeretni fogja őt Atyám is, hozzá megyünk és benne fogunk lakni" (Jn.14,23). S ahol az Atya és a Fiú, ott szükségképpen a Szentlélek is: "Nem tudjátok, hogy ... az Isten Lelke lakik bennetek?" (1. Kor. 3,16). Amint ez lassan tudatosul bennünk, úgy ér tj ük meg az ezzel ránk háruló feladatot is: "Dicsőítsétek meg... Istent testetekben! " (l.Kor. 6, 20)

•

A keresztség kereszténnyé születésünk szentsége. Gondolkod-