A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
17 átalakulás menetére irányítőan hatnak. Ez az újrafogalmazás aztán nem történhetett súrlódások, belső egyenetlenségek és ellenállás nélkül. Egy betokosodott és elpolgáriasult intézmény mindig csak krízis árán juthat ismét a prófétai lendület birtokába s ez a krízis az a tisztuló folyamat, amelyből Isten szava szól hozzá. A krízis már azért is bekövetkezett, mert az Egyház sohasem különült el egészen a beérkezett politikai rendszerektől. Kiváltságok és kölcsönös engedmények kötötték az Egyházat az államokhoz és egy bizonyos jobb oldalra hajló klerikálizmus csak akadályozta őket az evangélium megalkuvásnélküli hirdetésében. Az igazságtalan társadalmi berendezkedés s z ó 11 an eltűrése tulajdonképpen a mögöttük álló politikai rendszer hallgatólagos elfogadását jelentette. Nem volt ebben a magatartásban semmi szándékolt: inkább egy r égie s kereszténységnek volt mindez következménye, ahol az egyéni üdvösségkeresés beszűkített látókörében nem volt már hely a társadalmi igazságtalanságok tudatosítása számára. Medellin azonban javulást ígért. Az evangéliumot megalkuvás nélkül hirdető egyházat, a cinkosnak tűnő hallgatás végét, és a kor szellemének megfelelően megújult lelkipásztori módszereket. a hierarchia megoszlása Az Egyháznak ez a beígért új problémamegközelítése nem talált egyhangú támogatásra a püspöki karnál. Szóbeli vagy írott megnyilatkozásaikban Medellin eszméi mellett voltak, más volt azonban a helyzet, amikor az eszméket gyakorlati aprópénzre kellett váltani. A püspökök tulajdonképpen két tábort alkottak. Egyik oldalon a ha- gyományokhoz görcsösen ragaszkodók, a másikon Medellin komoly elkötelezettjei voltak. ☆ (folytatás a 31. lapon) Az "idők végezetéig" mindig fesznek az Egyház határmes. gyéin egyének és csoportok, akik a Szentlélek sugallaté, ra hivatkozva élik a maguk különcködőén eredeti életét. Talán ezek közé sorozhatjuk napjainkban az Eucharisztiával a liturgia határain túl kfsérletezgetők csapatát. A történelem rég kimondta már elmarasztaló ítéletét a "láthatatlan”és csak lelki" egyház felett. Az apostoli eredet történeti kérdése még sok elmét foglalkoztat ma is. Nagy részüket viszont talán csak az a tudatalatti félelem tartja még kétségben, hogy ha az após. tolutódlás tényét elfogadják, Péter utódlásának kérdésében is (a szervezett Egyházéban is) pozitív álláspontra kell jutniok.'A i
