A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
7 műve volt s a Lélek és az Ige tevékenységével ment végbe. "Minden általa lett" (az Ige által) - mondja János (1, 3) és itt elsősorban a teremtésre gondol, a teremtő Ige működésére. S ugyanezt a tanúságot adja elénk a kinyilatkoztatás első írott szövege, amikor Isten teremtő tevékenysége kapcsán azt írja, hogy a világmindenségnek abban a kezdeti stádiumában a "vizek felett" "isten Lelke" lebegett. A Szentlélek az "új teremtés" magasztos kezdetében is tevékenyrészt vesz, amikor arról van szó, hogy Isten Igéje kézzel is tapintható emberi testet öltsön magára. Ahogy Lukács írja Gábriel Máriának adott válaszában: "A Szentlélek száll rád... Ezért a szü- letendőt is Isten Fiának fogják hívni" (1, 35). Akkor lett - megintcsak János bámulatos megfogalmazásában "az Ige testté" s kezdte meg emberi életét Mária testében (1,14). A Szentháromság megszentelő tevékenységét a Szentlélek Istennek tulajdonítjuk. O a két Személy Szeretete s a keresztény lelkének megszentelését is - a római levél szavával- a "szeretet"kiá- rasztásával (5,5) viszi végbe a lelkekben. De főként az Úr "kenetének teljességét", a megváltás ajándékainak összességét tulajdonítjuk neki. Ezt a vonását hangsúlyozza Krisztus feletti "lebegése" "galamb képében" s az új teremtés vize felett, ahol mintegy termékeny erőt áraszt az új teremtés tényébe. Nem mintha Krisztus nem rendelkezne már előzőén is az "ajándékok" teljességével, hanem mert lebegő jelenléte nyilvánvalóvá tette Krisztus megváltói felkents égének tényét. Nem véletlen, hogy a keleti liturgia külön ünneppel emlékezik erre az eseményre. A "fények" ünnepének nevezi és nazianzi Gergely ihletett szavait olvassa; "Krisztus világosságba borult, vagy inkább bennünket világít be fényével... A Keresztelő beszél Jézussal, a fáklyafény a Nappal, az emberi hang az Igével". ☆ (folytatás a 40. lapon) . - _ András és Benedek zoborhegyi szent remeték ' emléknapja. Szent István idejében (1002 vagy 1003-ban) jöttek Sziléziából Magyarországra és a Nyitra mel• letti Zoborhegy bencés kolostorának tagjaiként az apát engedélyével a környék egyik barlangjában remetéskedtek. András, a kit a korabeli írások néha Zoárának neveznek, 1009-ben halt meg, Benedek 1002-ben rablók áldozata lett (megfojtották és tetemét a Vág vizébe dobták). Szlovák testvéreink clevelandi szellemi központja, a Szent András bencés apátság András remete nevét viseli. A két remete szenttéavatását Szent László szorgalmazta. Ereklyéik a nyitrai székesegyházban. ★