A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
5 tív velejárója a haladásba és a tudomány mindenhatóságába vetett hit, negatív következménye viszont a társadalmi problémáknak addig nemtapasztalt özöne, ami az "alsóbb" néprétegek elproletárosodását kíséri. A kézműves és földet művelő gazdasági rendszer helyébe lép az ipari kapitalizmus s a javakkal rendelkező polgári osztály gazdasági, politikai és világnézeti liberalizmusával az egyre jobban szervezett munkások radikalizmusa néz farkasszemet. - Ezeknek a gazdasági, társadalmi, világnézeti struktúraeltolődásoknakkövetkezménye a szekularizálődás, a világ egyre növekvő "elvilágiasodása". Az Egyház visszavonulással védekezik Az Egyház a középkortól kezdve egy sajátosan nyugati és keresztény világrend képviselője és őrzője volt. A reformáció viharából a trienti zsinat dogmákat, szentségeket és intézményeket védő friss energiája kimenti ugyan s a 18. század francia és német katolicizmusa kezdetben szerencsésen kísérletezik ajtónyitással az ,lúj kor" új világa felé. Az európai keresztény szellem utolsó fellángolása, az idealizmussal rokon romanticizmus azonban mintha nem akarna tudomást venni az ellentétes szellemi áramlatokról s a század ötvenes éveinek katolicizmusa arra ébred, hogy az Egyház kiszorult az európai gondolkodást és kultúrát irányító történelmi pozíciójából. De az Egyház nemcsak mint intézmény veszíti el hatóerejét a társadalomra, maga a hit szűnik meg számottevő életalakító tényezővé lenni. Az események láttán érthető az Egyház zavara, hiszen a késő római antik idők óta nem volt hasonló tehetetlen helyzete az európai kultúrában. Könnyű lenne azt mondani, hogy pusztán gyengeségből nem törekedett az "idők jelét" meglátni a liberalizmusban s alkalmazkodás és megszentelés helyett választotta az elzárkózást. Azt sem szabad azonban felejtenünk, hogy az új szellemi áramlattal szinte lehetetlen és reménytelen lett volna dialógust kezdenie. Annak vezető szellemei egyre radikálisabban és visszavonhatatlanul egyházellenesek lettek. Szemükben az Egyház (épp úgy mint a monarchikus államformák) holt hagyományok, eltúlzott tekintély makacs őrzője volt, a "sötét" középkor és a babonák megtestesítője, az emberi haladás és a szabadság esküdt ellensége. A kor múlasztásaiért ez az elvakult és engesztelhetetlen egyházgyűlölet is felelős... így alakul ki az a helyzet, amely egyszerűen defenzívába szorítja az Egyházat. Érdekes mindenesetre, hogy az a politikai liberalizmus, amellyel kezdetben együtt haladt az Egyház az új erőre kapó állami abszolutizmus ellenében, az évek múltával csak ellenfelet látott benne. ☆ (folytatás a 42. lapon) !
