A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
I ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉKHOZ,* A leiekre figyelve ... második vatikáni zsinat a világiak apostolkodás ár ól szóló dekrétumában hosszan foglalkozik a kiképzés problémájával. Ennek a világi apostolt formáló képzésnek mindig az egyén tehetségeihez kell alkalmazkodnia. Ilyen apostoli munkára csak olyanok alkalmasak, akik napjaink világproblémáit valamelyest már ösmerik, tevékeny tagjai a társadalomnak és bizonyos emberi kultúra birtokában vannak. De mindennél fontosabb, hogy az ilyen apostoli munkára készülő személy egész élete a teremtés és megváltás misztériumának tudatába legyen lehorgonyozva; s amikor Krisztus és az Egyház ügyét akarja előmozdítani, legyen érzékeny a Szentlélek sugallatára, belső indításaira, mert ezek éltetik Isten népének lelkét s ezek indítják arra, hogy Istent és Benne a teremtett világot és minden embert őszinte jóakarattal és szeretettel öleljen körül. Az apostoli életnek mindig fő kelléke volt a Szentlélek Isten irányában megnyilvánuló tanulékonyság lelkülete. Az ősi idők egyházi íróitól kezdve a lelki irodalom művelői nem szűnnek meg ezt hangoztatni s a zsinat maga is bőven foglalkozott ezzel az alapvető igazsággal. De a zsinat utáni idők nagy ismeretlenje mégis a Szentlélek Isten maradt. Sok okos és kevésbé okos gondolat született ebből a felismerésből. Aki valami újat akar tenni, az Feléje tekint. Es úgy érzi; joggal. Hiszen János pápa is azt mondta, hogy a zsinat új Pünkösdöt fog hozni az Egyházba. Szent Pál is figyelmeztet, hogy "ki ne oltsátok a Lelket" (első tesszalonikai lev. 5, 20). Más helyen pedig bevallja, hogy a benne lakozó Lélek indítja erre vagy arra a cselekedet- re (pl. jeruzsálemi útjára az Apóst. Cselekedetei 20. fejezetében). De mit csinálunk, ha minden jöttment a Lélekre kezd hivatkozni? Nem lehetséges, hogy valami zavart belső kényszert képzel a Lélek indításának és kétes értékű feladatokra vállalkozik abban a hitben, hogy a Lélek sugallatát követi? Egy öreg és tapasztalt pap mondta egyszer, hogy a földön kétféle oka van az eredetiségnek. Az igazi nagyság, vagy a beképzeltség. Az utóbbi az oka rendszerint annak, ha valami "divatba" jön. ☆ (folytatás a 46. lapon) * Azért imádkozzunk, hogy nyílt szívvel fogadjuk a Szentlélek Istent, a- ki arra ösztönöz bennünket, hogy Istent, Atyánkat szeressük s Benne az egész világot és minden embert.