A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

29

ellenségek. - Az apostol végül is nem tudja magába fojtani csillapíthatatlan érzéseit és elemi erővel tör ki belőle a vallomás:'Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom. Lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélekkel: Nagy az én szomorúságom és szüntelen szivem fájdalma. Inkább azt kivánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, az izraelitákért: övék az istenfiuság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az Ígéretek. Övéik az atyák és test szerint közülük való Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten.' (Róm. 9,1-5)

Hátha még előre látta volna Szent Pál Jeruzsálem szörnyű pusztulását ! Az apostolok közül egyedül János érte meg ezt az istenítéletet. Isten eljött értük még a vég előtt, hogy ne kelljen látniok a vigasztalan pusztulást. Pál sem érte meg a zsidó nép megsemmisülését... Szent Pál szívfájdalma és keserű csalódása az üdvösségtörténet titkainak sorába tartozik.

Mózes is megizlelte ezt a kegyetlen állapotot, mikor előre látta a nép hűtlenségét és saját müvének sikertelenségét. A próféták is, külö- lönösen Jeremiás, ismerték ezt a fajta megpróbáltatást, amelyet Isten csak a legnagyobbaknak, a szenteknek szokott ajándékozni. Egészen természetes hát, ha legnagyobb mértékben a szentek Szentjének jutott ki belőle, Jézus Krisztusnak, mikor az Olajfák hegyén, majd a véres keresztfán emberektől, Istentől elhagyottan szemlélte megváltói életének (emberileg szólva) teljes csődjét.

A zsidó nép tragédiája azok közé a misztériumok közé tartozik, amelyeket nem képes átlátni és fölfogni az emberi elme. Izraelnek szabad választása volt az élet és a halál között. S ő a halált választotta. - Azóta megbélyegzettként bolyong a földön. Mindenki gyűlöli, minden kor üldözi; de kiirtani, megölni senki se bírja. Mintha természetfölötti hatalmak vigyáznának rá és tartanák életben... az újabb kínzásokra. Nem mintha minden zsidó rossz és gonosz ember lenne. Köztük is van sok jó és becsületes ember. Mint nép, se nem jobb, se nem rosszabb a többi nemzetnél. De mintha valami átok lebegne fölöttük. Igazán szerencsétlen nép, amelyet ártatlanul üldöz és gyűlöl a világ. Minden tisztességes, jámbor zsidó érzi ezt. Csak kevesen vannak, akikben fölragyog a Krisztus világossága. Az ilyenek aztán még fájóbban érzik népük páratlan tragédiáját.

E téren talán legmegkapőbb Franz Werfelnek, a neves Írónak esete. Zsidónak született, hosszú vergődés, keresés után fölismerte az i- gazságot: Jézus Krisztus valóban a zsidók Messiása volt. A világ