A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-06-01 / 6. szám

24

AZ ÉLET IGÉJE

Krisztus azért jött a világra, hogy életet hozzon az embereknek. - Hogyan? Hát addig halottak voltunk?

Nem ilyen életről beszélt Jézus tanítványainak. Hanem arról az életről, amelynek nincs alkonya. Az örök életről.

Azért jöttem, hogy életük legyen s hogy m inéi bőségesebben patakozzék a memyei élet áradása a szívekben.

Ennek az életnek a főforrása a Krisztus. "Én vagyok az út, i- gazság és az élet" — mondotta.

Aki hisz Benne, örökké élni fog. Mégha meg is hal, nem kell félnie: Ő föltámasztja az utolsó napon, a világ végén.

Ennek az életnek z ál oga Krisztus Teste és Vére, az Eucha- risztia. Aki eszi az Emberfiának Testét és issza az ő Vérét, annak örök élete leszen. Ez a titokzatos élet nem egyéb, mint a Krisztus isteni életében való gazdag részesedés. Akiben ez végbemegy, az valamiképpen a Szentháromság fölfoghatatlan életének lesz részese. Az ilyen Isten fia; az ilyennek Isten valóban Atyja.

Magától érthetődik, hogy senki nem kap részt Isten életéből, hacsak nem ismeri és szereti Ot. Mert ez az örök élet; ismerni az Atyát és akit az Atya küldött, Jézus Krisztust.

ISTEN A SZERETET

Isten Mózesnek kijelentette, hogy ő az "Aki van". Ez volt az első kinyilatkoztatás: Isten, Izrael Istene van egyedül, a többi isten démon és hamis bálvány csupán; a képzelet szülöttei, emberek találmánya, nem léteznek, nincsenek. Ez volt az Ószövetség leglényegesebb kinyilatkoztatása.

Jézustól azonban már azt is megtudjuk, hogy Isten nemcsak az égben trónoló, világokat alkotó Úr. Természetesen az is. De még ennél is több; Atya. Jézus nem is beszél másként róla, csak mint "az én Atyám és a ti Atyátok". Lelkünkre kötötte, hogyha imádkozunk, így kezdjünk hozzá: Mi Atyánk!

Ez volt az evangélium nagy örömújsága. Szent Pál levelei már többnyire mint Atyát említik Istent.

Az ember azt hihetné, hogy ezzel ki is merült az Istenről való ismeretünk. Valóban, ha Isten csak ennyit nyilatkoztatott volna ki nekünk magáról, már ezért is végtelenül hálásak lehetnénk.

Ő azonban még ennél is tovább ment. Most már nem szavakkal beszélt magáról. Cselekedetei szóltak hozzánk. Legnagyobb tette kétségkívül az volt, hogy hozzánk küldte szent Fiát, Jézus Krisztust. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte...