A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-06-01 / 6. szám

15

ták: két szék közt apad alatt... A moszkvai patriárkátus mindig lenézte, megvetette az uniósokat és hitehagyott ortodoxokként kezelte őket. A latin rítusú katolikusok évszázadokon keresztül egy "alacsonyabb" kultúrkör képviselőinek tartották őket. Biztos, hogy a területükön osztozkodó litván, orosz, lengyel, osztrák-magyar hatalmat nem a lelkűk érdekelte az ukránoknak, hanem a földjük. Sapoliti- kai hatalom vallásukat is csak saját pozícióinak erősítése szemszögéből használta ki. Ez a helyzetük a mai napig sem változott. A "számlát" mindig nekik kellett fizetniük, akárki gyakorolt hatalmat felettük. Olykor a Rómával egyesülteknek, olykor az ortodoxoknak s legvégül mindegyiküknek. Ezeka tapasztalatok érthetően egy önálló Ukrajna iránti vágyat ébresztettek bennük és megalkuvást nem ismerő nacionalistákká érlelték őket. Ez a vágy azonban a századok folyamán csak néhány hónap tartamára lett valóság s akkor is az egymás ellen folytatott küzdelem kötötte le őket. Mert abban megegyeztek, hogy függetlenek akarnak lenni, de abban már nem voltak egyek, hogy miképpen valósítsák meg ezt a függetlenséget, vagy milyen kormány formát adjanak önmaguknak. Ezek az egyenetlenségek (politikai és vallási megoszlástól szítva) megintcsakjó alkalmul szolgáltak szomszédaiknak a beavatkozásra.

A szovjet tisztán látta az ukrán "veszedelmet", amikor a második világháború végén, Lengyelország keleti részének bekebelezésével minden ukrán hatalma alá került. Előbb politikai ellenfeleivel végzett szokásos kegyetlenségével, csak aztán fordította tekintetét a másik ellenálló réteg, a Rómával egyesült ukrán katolikusok felé. Ha valaki közülük mindenáron keresztény akart maradni (s ez már önmagában is gyanús volt), azt csak a moszkvai patriárkátus kebelében tehette. Ez pedig akkor már évek óta a rendszer megbízható szövetségese volt. A szovjet szemében az ukrán katolicizmus "idegen hatalom ágense" volt s el kellett tűnnie a porondról. Püspökeit 1946. folyamán vagy eltették láb alól vagy a börtönökben, büntetőtáborokban süllyesztették el. Az alsőpapságot és a híveket az ortodoxiába kényszerítették.

Az unió tehát a gyakorlatban már 1946-ban megszűnt. A reálpolitika kényszere szűntette meg, mint ahogy annakidején- bizonyos értelemben - reálpolitikai kényszer hozta létre is. Abreszti unió éveiben Ukrajna a katolikus Lengyel-litván birodalomba volt bekebelezve. Aki akkor ortodox volt, egy idegen kultúrkör képviselőjének és harmadrangú alattvalónak számított. A katolikus főpapság birtokkal, befolyással rendelkezett s katolikusnak lenni akkor nemcsak az örök üdvösség miatt volt érdemes... ■{}■ (folytatás a 33. lapon)

T