A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-06-01 / 6. szám

I

8

Szeder Mihály S.J.

UomUhiJLjUiAjÍ'

(A lőcs falvi pap naplójából)

/

Öcsfalván és filiálisában szegénynek csak a koldust tartották. A többi szegény, akik bizony igen szegényen éltek, büszkeséggel rejtegették szegénységüket, míg innen is, onnan is csurrant-cseppent valami a konyhájukra. így a lőcsfalvi pap sok "orrot" kapott, mikor látván néhány család elesettségét, segíteni akart rajtuk. A segítséget, alamizsnát az önérzet megvetette.

Ilyen szegény család volt a Hombulák család. Úgy vetődtek erre valahonnan a Muraközből sok évvel ezelőtt. Hombulák mestere volt a vasúti talpfa faragásának és beszerelésének. A M.Á.V. küldte ide, mikor az apátsági erdővel szerződést kötött, hogy a Szombathely-kanizsai vonal talpfáit onnan termelik ki. A többi Hombulák mester felelőssége lett. Bérelt nekik a M.Á.V. egy kis lakást az erdőszélen, közel a vasútvonalhoz. Nem is volt semmi baj, míg Hombulák élt. De bizony rövidesen elköltözött az ámyékvilágből. Mint a- féle mester, italos ember volt. A zalai szőlődombok meg bőségesen ellátták itőkával. Hiába intette a M.Á.V. orvosa, hogy hagyj a abba. A végén kényszemyugdíjba küldték és ottragadt Lőcsfalván. Mint nyugdíj járulékot kapta a kis lakást is, amiben éltek, míg - mint a felesége mondta - "A korhelyek útjánbenem lovagolt a másvilágba".

Hátrahagyta a feleségét félözvegyi nyugdíjacskával, két fiát és két leánykáját. A lőcsfalvi pap nagyon becsülte az asszonyt, mert sok baj érte, de természetes humorával m inden baj felett átsiklott. "Ahogy jön a baj, úgy el is megy, míg másik nem kerül" -bölcseiké- dett az egyszerű asszonyka.

Egy napon valahogy kigyúlt a ház megetti kis istállójuk; állítólag a mozdonyból kiszálló szikra fogta meg a szalmatetőt rajta. Idejében kimentették a hízót, de az aprőjószág beleveszett.- No hála Istennek, csak a baromfiak égtek bele és nem a hízó! - ez volt Hombulákné reakciója.

Dealegjobban az tetszett a lőcsfalvi papnak, ahogyan elmesél