A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám
6 A JÉZUS SZÍVE TISZTELET kiment <t divatból? f gy Jézus Szívéről szóló könyv kéziratát ezzel a megjegyzéssel küldte vissza a katolikus kiadó lektora papi szerzőjének: "Ez a téma ma már senkit sem érdekel. " Kereskedelmi szemszögből kétségtelenül helyesen ítélt a kiadó. Manapság ritkán jelenik meg új könyv a Jézus Szíve tiszteletről s kevesen keresik az ilyen könyvet. Bennünket persze nem a kiadók csökkent érdeklődése hat meg, hanem a Szent Szív tiszteleletének csökkenése alelkekben-ennekcsakkövet- kezménye a kiadók érdektelensége. A Szent Szív tisztelete ellen ezelőtt ötven évvel érződött a szokottnál erősebb kritika. A felmerülő ellenvetéseket annakidején alaposan megcáfolták s a köröttük keletkező vélemény tisztázásnak köszönhető rengeteg jó és alapos munka. Könyvek, amelyek tisztázták a tisztelet természetét, felfedték mélységeit és jelentőségét. De könyvek önmagukban nem fordítanak vissza egy-egy mozgásba lendült irányzatot, s ha el is hallgattak a kritikusok, ez csak részben volt köszönhető a fogalmak tisztázásának. Másik okuk a csendre az az általános érdeklődéshiány volt, ami a Jézus Szíve tiszteletet szinte észrevétlenül övezni kezdte. Ma már ott tartunk, hogy jóhiszemű katolikusok is könnyen úgy vélekednek; ez a tisztelet és ájtatossági formái egy más kor szellemi hagyatéka. Napjainkban pedig semmi úgy lehetetlenné nem tesz egy ájtatossági formát vagy vallásos gyakorlatot, mint ha "más korok hagyatékának "tekintjük a- zokat. * r Az érdeklődéshiány, a tisztelet ósdi hagyatékként kezelése i- gazánkomoly bajokra mutat. Vannak természetesen ájtatosságok, vallási gyakorlatok, imaszövegek, amelyek valóban helyhez és időhöz kötődtek. Üstökösként tűntek fel az égen, hogy aztánlátőkörünk- ből kifutva fényüket veszítsék. De a Jézus Szíve tiszteletet nem lehet egyszerűen ezekhez a történelmi helyzetekhez kötött ájtatossá- gokhoz hasonlítani. XII. Piusz mondja nagy Jézus Szíve enciklikájá- ban (Haurietis aquas) erről a tiszteletről, hogy visszavezet tulajdonképpenieredete a keresztény áhítat ősi forrásaihoz; nyomon követhető fejlődésen megy át s a legfőbb tanítóhivatal mindenegyes alkalommal mint legkorszerűbb ájtatossági formát ajánlja a hívek figyelmébe.
