A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-05-01 / 5. szám

39

JPnnyit mondanak az evangéliumok. Az Ur szavaiból megsejthetjük, hogy a Lélek szerepe Jézus mennybemenetele után nyilvánult ki teljes egészében; az eddig mondottak csak bevezetésül szolgáltak.

#

Jézus mennybemenetele után valószínűleg az utolsó vacsora termében imádkoztak együtt az apostolok Máriával, Jézus anyjával. "Mikor elérkezett Pünkösd napja - számol be a nagy eseményről az Apostolok Cselekedeteinek írója - mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. Hirtelen, m intha csak heves szélvész közeledett volna, zaj támadt az égből és egészen betöltötte a házat, ahol összegyűltek. Majd pedig szétoszló, tüzes nyelvek lobbantak föl előttük és leereszkedtek mindegyikükre. Valamennyien elteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy amint a Szentlélek szólásra indította őket. " (Ap.Csel. 2,1-4)

A Szentlélek eljövetele azonban nemcsak a nyelvek adományában nyilvánult meg, hanem az eddig félénk apostolokból rettenthetetlen, lánglelkű szónokok váltak, akik bátran szemére vetették a nép vezetőinek, hogy meggyilkolták Isten küldöttjét, a názáreti Jézust. Mikor pedig a hallgatóság megrendülve kérdezte az apostolokat: "Mit tegyünk hát, testvérek?" ,vTartsatok bfínbánatot, felelte Péter és ke- resztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára. Ezzel elnyeritek a Szentlélek ajándékát. (Ap.Csel. 2,37-28)

Hamarosan sor került arra is, hogy tapasztalják Jézus további ígéretének teljesedését. Pétert és Jánost a nép vezetői letartóztatták azért, mert Jézus nevében csodálatos módon meggyógyítottak egy bénán született embert. Mikor faggatni kezdték őket, Péter a Szentlélekkel telve úgy megválaszolt nekik, hogy vádlóik meglepődtek az í- rástudatlan és tanulatlan ember bátor szókimondásán. A talpraesett válasz annyira megzavarta őket, hogy kiküldték a vádlottakat s megtárgyalták, mitévők legyenek. Megfenyegetéssel akarták beérni, de erre Péter és János így válaszolt: "Magatok ítéljétek meg, Isten e- lőtt helyes volna-e inkább rátok hallgatni, mint az Istenre? Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk! " Erre újabb fenyegetések közt a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet sem találtak megbüntetésükre. (Ap.Csel. 4,1-22)

Örvendezve tértek vissza az apostolok a hívek körébe, s miközben hálát adtak Istennek, megrendült a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan elteltek Szentlélekkel és bátor bizalommal hirdették az Isten igéjét. (Ap.Csel. 4,31)

MIT TUDUNK A SZENTLÉLEKRŐL? (folytatás a 6. lapról)