A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-05-01 / 5. szám

23

rorista különítmények járták a város utcáit. Jeruzsálem az utolsó í- télethez hasonló időket élt. Az éhség több áldozatot követelt, mint a fegyverek. Közben a rómaiak egyre ostromolták a várfalakat. Ekkor jutott fülükbe a szörnyű hír, hogy bent a városban egy előkelő anya saját gyermekét sütötte meg kegyetlen éhségében.

Erre Titusz maga is annyira megrendült, hogy Istent tanúul hívva kijelentette: ennek a vérontásnak felelőssége azokat terheli, a- kik eddig minden, a város megadására tett ajánlatát mereven elutasították.

Végre sikerült az ostromló csapatoknak bejutni a városba. Az igazi küzdelem csak most kezdődött. Minden talpalatnyi helyért véres csatározás folyt. Napokig, hetekig húzódott az utcai harc. Pusztult, fogyott az ember mindenütt és égtek, pusztultak az épületek. A végén már csak a templom körül volt ellenállás. Titusz mindent elkövetett, hogy legalább a szent helyet kímélje, amennyire lehetett. Külön parancsot adott, hogy senki fel ne gyújtsa a templomot. Amikor a csatározás hevében mégis lángra lobbantotta valaki, Titusz ol- tatni kezdte, de már késő volt. A templom így története folyamán másodízben is a lángok martaléka lett.

Ha a korabeli történetíróknak hihetünk, Jeruzsálem temetővé lett. Akiket az éhség és ostrom megkímélt, azokat arómaiak mészárolták le. A halottak számát a leírások alapján százezrekre kell becsülnünk. Az életben maradtak sorsa keserves rabszolgaság lett.

❖

A zsidó háború 66-ban robbant ki. Hetvenben esett el Jeruzsálem. A következő évben Titusz megtartotta Rómában a győztes hadvezérek szokásos diadalmenetét. A menetben ott vonult egy csoport zsidó hadifogoly is, két bandavezérrel az élükön. A zsákmányolt tárgyak közt lehetett látniajeruzsálemi templom hstágú gyertyatartőját és az áldozati kenyerek számára használt arany asztalkát. Mindkettőt a római Béke templomában helyezték el az ünnepségek után.

A szenátus és a római nép hálából hatalmas diadaloszlopot e- meltetett Titusz tiszteletére. Az egész diadalív és az oszlop maga is tele van a háborút megörökítő domborművel. Ez a diadalív mind a mai napig fönnáll Rómában.

Megint szóról szóra beigazolódott Jézus jövendölése: 'jönnek napok, mikor majd sáncokkal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelőlostromol. Elpusztítanak téged és gyermekeidet, akik benned laknak. Nem hagynak benned k ö v e t kövön, mert nem ismertedfól meglátogatásod idejét" (Lk. 19,43-44).