A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-04-01 / 4. szám
1 32 A természet és társadalom küzdőterén sokféle evilági eszköz: tudás, technika, tapasztalat, ügyesség segít bennünket, de a saját é- nünkkel folytatott harcban ez nem elég, - ott csak a kegyelem ment meg bennünket, - csak a Tu adesto! Minden Tu adesto kiáltásunk i- mádság, amely a mindenütt jelenlévő Istent velünk való Istenné változtatja át. Jól tudták ezt a keresztes vitézek, azért kiáltották a pogány törökkel szemben: Tu adesto! Mi nem érezzük az isteni segítség szükségességét. Önmagunk, a tudomány, a technika erejében bizakodunk. Miért nem érezzük? Azért, mert noha ismerjük a mondást: "A kegyelem a természetre épít", s a természetfölöttiség a természeten alapul, mégis vallásosságunk a hétköznapi élet fölött lebeg. Hittudásunk, amely a természetfölötti kinyilatkoztatásból táplálkozik, nem a természetes kinyilatkoztatáson nyugszik. Vallásosságunk azért idealisztikus, nem realisztikus. Inkább elvi, mint gyakorlati síkon valósuló. Mindezeknek gyökere iskolai nevelésünkhi- ányosságaiban van. Amiga te rm és ze ti ismeretek körébe tartozó tantárgyak rövidlátók voltak, eltitkolták, hogy m i van a dolgok, jelenségek, történések mögött és csak a földi élet számára neveltek, a kevésszámú hittanórán a természetfölötti kinyilatkoztatás hitbeli és erkölcsi igazságait kellett ismertetni és nem maradt idő és erő a hittanőrána természetes és természetfölötti világ szintézisének megalkotásához, magunktól pedig képtelenek voltunk erre. - így aztán a dolgok és természeti jelenségek mögöttes hátterének hiányában a természetes és természetfölötti élet nem kapcsolódott egybe, hanem egymástól különváltan élt és növekedett, fejlődött bennünk. - Amint az álomvilág elkülönül a való világtól, úgy különült el vallásosságunk is a való élettől, ahelyett, hogy kölcsönösen termékenyítőleg hatottak volna egymásra. Az Isten és a világ, a hit és a tudás, a vallás és ahétköznapi élet közötti szakadékot áthidalni kívánók így imádkoznak: "Tu adesto! " Te légy jelen! Istent jelenlévővé tenni hétköznapi életünkben, küzdelmeinkben, ez az a nagy feladat, amelyre vállalkoznunk kell. Ha sikerül jelenlétében élnünk hétköznapjainkat, akkor felfedezzük, hogy a Teremtő és Kinyilatkoztató Isten ugyanaz, a természetes és természetfölötti kinyilatkoztatásnak ugyanazonlsten- tőlszármazó volta garantálja a hit és tudás egymást harmonikusan kiegészítő voltát, s így a természetes gondolkodás természetfölöttivé fejlődik s a természetfölötti látásmód a természetesen nyugszik, így szüle tik meg bennünk az istenközpontú életszemlélet, amelyet természetfölötti gondolkodásnak nevezünk, s keresztény voltunk ismertető jegyévé tettünk. Ha eddig eljutottunk, akkor leszünk ünnepi keresztényekből a hétkö z nap ok keresztényei, akik így imádkoznak: 'Tu adesto! " Te légy jelen! Te légy velünk!
