A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-04-01 / 4. szám

30 lelkivezetés). így aztán csak hivatásbeli, és nem lelki szint-beli kü­lönbség van egyháziak és világiak között. A világi munkakörben dol­gozó egyháziaknál ez a különbség is megszűnik, csak a tökéletesség­re törekvés nagyobb kötelezettsége marad meg. Amint a háború utol­só hónapjaiban a tisztikar és a legénység közötti különbség a sorskö­zösség folytán a bajtársiasságban olvadt fel, úgy a papság és a hívek viszonya a testvériességben jut kifejezésre. Ezért tudunk mi itt és most közös nevezőre jutni, s egy kis hit-, szeretet- és kegyelmi közösséget, családot alkotni, melyben anyánk: az Egyház, atyánk a lelki vezetőnk, s mi valamennyien egymásnak testvérei. 2. Mi a reális, tehát nem elvi, hanem ténybeli, valóságos kü­lönbség a világban élő keresztény és nemkeresztény között a min­dennapi életben? Miről ismerhető fel keresztény mivoltunk üzemben, hivatalban, a földeken, az üzletben, az utcán, az iskolában? Maradi- ságunkről? Talpraesettségünk hiányáról? Túlzón konzervatív maga­tartásunkról? Csökkentértékűségünk tudatáról? Megfélemlítettsé- günkből származó meghunyászkodásunkről? Kompromisszumot kere­ső megalkuvásunkból? Semmi esetre sem! Ezek a vonások legfeljebb egy látszatkereszténynek, egy farizeusnak ismertető jegyei, de nem egy igazi kereszténynek. Keresztény mivoltunk ismertető jegyének Krisztus nem ezeket tette, hanem a szeretet gyakorlatát. "Arról is­mernek meg az emberek titeket, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt. " Az általános gyűlölködés, fú­rás, besúgás, önzés és eldurvulás idején bizony eléggé kirívó is­mertető jel, akárcsak a római birodalom haldoklásának idején volt. Szereteten itt természetesen nem az ösztönös vonzódáson ala­puló szimpátiát, hanem a mindenkire kiterjedő jóakaratot értjük. Jót gondolni, kívánni, mondani, tenni, minden előzmény és alap nélkül. Nem Tart pour Tart, önmagáért, vagy valamely abból fakadó elő­nyért, -hanem egyedül és kizárólagosan I s tenér 11 Ehhez Istennek állandó jelenléte, pillanatig sem szünetelő kegyeim i hatása, egy­szóval olyan istenközpontú élet szükséges, amelyben az "én" helyét az "Ő" foglalja el, amelyben elmondhatővá lesz magunkra alkalmaz­va is SzentPál szava: "Elek én, de már nem én;Krisztus él bennem." 3. Keresztény embernek külreható legfőbb jellemzéke: a szol­gálatokban nyilvánuló szeretet. Belső jellegzetessége az, hogy meg­szűnt önmagának élni, - Istennek él egészen. Isten gondolatai az ö- véi is, akarata Isten akaratához igazodó, Isten ügye az ő ügye is. Természetfölötti gondolkozása lépten-nyomon megmutatkozik. Isten és a dolgok, történések, tervek és teendők között mindig kapcsola-

Next

/
Thumbnails
Contents