A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-04-01 / 4. szám
23 alkalomadtánorozva megölték ellenfeleiket: rómait és zsidót egyaránt. Kezdetben kétségkívül jó szándék vezette őket. Az istentisztelet tisztaságáért és a nép szabadságáért küzdöttek. A Makkabeusok Is így kezdték annakidején. Idővel azonban lelkiismeretlen, felelőtlen elemek szegődtek közéjük s csakhamar a becsületes, józan polgárság rénoivé lettek. Mégis sikerült nekik egy általános fölkelést előidézni s végül az egész nép együttműködött velük. Akik pedig távoltartották magukat a mozgalomtól, azokat kényszerítették s ha semmi sem használts legyilkolták. Y Nem csoda hát, ha a rómaiak végül is elvesztették türelmüket és rendszeres hadjáratot indítottak a fölkelők ellen. Először úgy látszott, mintha a zsidóknak kedvezett volna a szerencse. A római birodalom trőnviszályai szintén a lázadók malmára hajtották a vizet. A siker azonban nagyon rövid és csalóka volt. A rómaiak okulva a szerzett tapasztalatokon, előre jól átgondolt háborúba kezdtek az elkeseredett kis nép ellen. A háború négy évig tartott. Két hadvezér vezette: Veszpaziánusz és Titusz. Veszpaziánuszt azonban váratlanul császárrá kiáltották ki s így fia, Titusz vette kezébe a hadműveletek irányítását. hogy Isten nem olyan, mint a „szentek”. Ha „szent” teremtette volna a világot, csak galambot teremtett volna, de egyetlen kígyót sem! S ha galambot teremtett volna is, nem mert volna hímet és nőstényt alkotni, nem mert volna szerelmet alkotni, sem. tavaszt, s most csak fehér virágok nyílnának. Isten mindenféle színűt teremtett, ö más, mint a „szentek”. Merész munkájában nem törődött a szentek önmegtagadásával, és nem akart épülésükre lenni. Ha ember lett volna, és nem Isten, a szentek megcenzúrázták volna működését. Szinte hallom Bossuet szavait: „Tedd félre azt az illatot, mert kárhozatba dönt...” S mégis szent vagy, Istenem, mert te teszed szentté a szentet! De te vagy a Teremtő, aki a művészetek gyümölcseit teremti. Mert más a művész kegyelme és más a szenteké ... de tőled indul ki, és hozzád vezet a szépség és a szentség útja, amik látszólag oly ellentmondók. Nagyságod ad nekem erőt, és nem enged félnem, amikor a szentek nyugtalanítanak és minden utat a magukéba akarnak bekapcsolni. Ne félj, én lelkem — légy tökéletes, amennyire tőled telik; nem úgy, ahogy ez vagy az az ember tökéletes, hanem amilyennek a magad egyénisége szerint lenned kell. Minden tökéletesség Istentől származik. Járd a magad útját — de járd! Mennyire örülök, (Marie Noel)
