A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-04-01 / 4. szám
20 dúltak, hirdették az evangéliumot, Jézus Krisztust és egyházközségeket alapítottak. Sokuktól semmi írás nem maradt ránk. Egyedül Péter írt két levelet a keresztényeknek. Jakabtól és jú- dástól (nem az áruló) egy-egy levél maradt ránk. A többi apostol, szent Máté és Pál kivételével - akikről már szólottunk - nem volt tollforgató ember. Mindössze egy kivétel van köztük: az Úr kedvelt tanítványa, szent János. 0 a legtermékenyebb író az apostoli kollégiumban. E- vangéliumán kívül még három levelét ismerjük. Ugyancsak ő írta a Titkos Jelenések könyvét is. Róla azonban még bőven lesz szó. Szent Jakab, Judás és Péter a hitben való kitartásra buzdították a keresztényeket említett levelükben. Meg aztán a csakhamar jelentkező tévtanítókra és ártalmas tanításokra hívják fel a hívek figyelmét. Mert nemcsak a zsidók és pogányok ellenséges magatartása fenyegette a kezdődő fiatal Egyházat. Sokkal veszedelmesebbeknek mutatkoztak a konkolyhintők, akik az apostolok tanításával nem törődve a maguk feje szerint elcsavarták Jézus Krisztus evangéliumát. A fiatal Egyház életét, kis és nagy gondjait, szenvedését és nehézségeit tükrözik ezek a rövid levelek. Ezért őrizték annyi gonddal az első keresztények. Annál is inkább, mivel az Úr közvetlen tanítványainak és apostolainak írásai voltak. A keresztények tehát el voltak jól látva erős táplálékkal. Az a- postolok tanúságtétele, személyes példája, a csodák, valamint a három evangélium és a többi 18 levél (az első keresztény 'kiskönyvtár') nem tévesztették el jótékony hatásukat. Különben is a hagyomány élénk és friss volt még; az írások csak ennek a hagyománynak emlékeztető bizonyítékai voltak. Magában véve azonban még ez sem lett volna elegendő az evangélium diadalútjának egyengetéséhez, ha a Szentlélek maga nem készítette volna az utat az emberek szívében. S még valami, volt, ami a hit terjedését biztosította: az üldözés. Hamarosan bebizonyosodott, hogy Krisztus igazat mondott; Üldözni fognak titeket. Az első üldözést a zsidók indították el. Minél jobban terjedt az új tanítás, annál inkább erősödött az ellenállás is. A hatvanas évek derekán új ellenség jelenik meg a színen: a hatalmas római birodalom. Ettől kezdve csaknem háromszáz éven át fog egymással szemben állani a két hatalom: az Egyház és a pogány Róma. Első pillanatra nevetségesen aránytalan küzdelem ez. Csakugyan az is volt. Egy maroknyi lelkes sereg ellen mer szegülni az ó
