A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-04-01 / 4. szám

/

Magyar Ferenc:

Xagyheti forgatókönyv

Nagyon nehéz - talán nem is lehet - egészen érzékletesen megfogalmazni, hogy mi a kegyelem. De az idő síkjában akármelyikünk meg tudja jelölni azt a pontot, amikor a kegyelem megérintette szívünket; tudjuk, hogy mikortól meddigtartott a jelenléte s azt is, hogy mikor hagyott el.

Mauriac írta egyik tanulmányában: Ha valaki abban a kegyelemben részesült, hogy gyermekkorát vallásos légkörbentölthette, nagycsütörtök puszta említése is életre kelti benne a meghalt tavaszokat.

Igazat kell adnunk neki abban, hogy gyermekkorunk nagyheti e- seményeire emlékezve, csupa tavaszias érzelemmel telik meg a szívünk. Megannyi felejthetetlen élmény, az elszállt idő páráján áttetsző látomás vesz körül. Egy régi fényképen őrzött gyermekarc a ke- resztútjáró felnőttek között, amint ámulva és komolyan nézi Veronika kendőjén a vérző Arcot. A frissen vágott barka kesernyés illata s a virágoké a szentsír körül. A virágvasárnapi körmenet végén a hármas kopogtatás a bezárt templomajtón, a "Gloria, laus et honor"ujjongódallama s nem sokkal utána a Passió kórusának "Feszítsdmeg" -je. A nagycsütörtöki elnémuló harangszó és a kerepelő dörömbölé- se. Vagy a szél zúgása a néma templom felett, amikor a nagypénteki lefosztott oltár előtt földre borult a pap. És az a félénk, reszkető csók a földre fektetett keresztfán. A délutáni lamentációk alatt egymásután kioltott gyertyáknak a lehúnyó nappal együtt búcsúzó fényei s nagyszombat reggelén a templom előtt megrakott tűz lángjai. Végül a feltámadási körmenet előtt a halott Krisztust ébreszthető könyörgés drámaisága: Ébredj feli... Miért aluszol, Uram? Ébredj fel!... És a pillanat nagyszerűsége, amikor a pap ajkáról elhangzott a "Feltámadt Krisztus" örömteli intonációja s a mellekből, torkokból és szívekből fölszakadó Allelúja. Mintha éppen ott, a mi templomunk virágos sírjából és éppen akkor kelt volna ki a Feltámadott, hogy velünk jöjjön, vezesse a mi lelkes körmenetünket azon az estébe hajló alkonyi órán.

S ha már a film hasonlatára szaladt a toll: nem éppen arra van-e szükségünk, hogy egy bennünk kockára szakadozott film állóképeit e- leven és összefüggő történetté alkossuk?

r