A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-03-01 / 3. szám

43 ni. Es ha ez sem használ, egészen a halálig imádkozni és vezekelni. Es akkor, akár be lehet csukni a poklot. Mert az Üdvözítő min­denkit megváltott. Mindenki számára elegendő, sőt túlontúl sok ke­gyelmet szerzett. Ds nekilnkkell ezeket a kegyelmeket közvetítenünk. Olyasféleképpen, mint ahogy bőven van víz a földön és mégis lehet, hogy valaki szomjan hal. Mert nem elég, hogy van víz. Abból merí­teni kell. Azt a szájhoz kell vinni. A szájába önteni. És lenyelni. - Nos, a vizet az Üdvözítő adta. Lenyelni csak mindenki maga képes. Ds meríteni, szájához vinni, szájába önteni... Ez a bűnösök megté­rése. Ez a kegyelem közvetítése. Ez a felebaráti szeretet. És csak, aki ebben a munkában mindent megtesz, az mondhatja nyugodt lélek­kel: En szeretem az Istent. En katolikus vagyok. A vaskapu Csodálatosan szép kaput láttam kovácsolt vasból. Vasbokrok vi­rágos ágai között vaskígyók sziszegtek egymásra és vasmadarak tár­ták szét hatalmas vas-szárnyaikat, hogy a szemlélőt gyönyörűségbe és ámulatba ejtsék. Minden mesterséget lehet művészetté fejleszteni s lám csak, az a kovácslegény, aki ezt a szépséget kikovácsolta, mester­ségének igaz, ihletett művésze volt. Talán egyetlen villanással ki- gyúlt benne a kép s papírra vetette a lelkében felizzó vallomást. De meglehet, hogy napokig, hetekig kellett önemésztő lázzal dolgoznia és önmagával vívódnia, amíg a terv harmonikussá, egésszé, élővé vált. S mennyit kellett még vesződnie, amíg a tervnek megfelelően meghajlította, kikovácsolta az izzó vasat, amíg megtörte az anyag ter­mészetes és konok ellenállását, s a vasvirágok, vaskígyók, vasmada­rak ilyen csodálatos összhangban forrósodtak eggyé s létrejött a re­mekmű, ez a vaskapu. Ilyen küzdelmet vívnak a szentek is. Nekik is le kell győzniük rosszra hajló természetüket, mert az emberi természet rosszra hajló, ök is kikalapálják önmagukat, fényesre, csillogóra, tündöklőre csi­szolják a lelkűket. Az önnevelés hatalmas példaképei ők, Isten füzé­ben izzanak, s szinte elszakadnak a földi világtól és Istenbe olvadnak bele. Az Örök Nap gyújtja a lelkűket lángra és lánglelkükbe bele­tekinteni nem lehet. Szentnek nem születik senki. De mindenkinek lehetősége van és kötelessége is a rosszra hajtást letörni, önmagát gyúrni, kalapálni, ko­vácsolni. Mindenkinek kötelessége megtenni mindent, hogy egész em­berré, jellemes emberré alakítsa ki magát. S a gyermeket is okos, célszerű önnevelésre kell buzdítani. A gyermek lelkét is kalapálni, alakítani kell. Legyünk mi is, és a jövő nemzedék is hasznos, építő tagjai a társadalomnak. ölbey Irén EGY CSILLAGÁSZ TANUSAGTÉTELE... Maedler János, a múlt szá­zad egyik kiváló csillagásza, ezt a nyilatkozatot tette; "Az igazi ter­mészettudós nem lehet Jstentagadő. Akinek olyan mély betekintése vanlsten műhelyébe és akinek annyi alkalma van arra, hogy megcso­dálja Isten bámulatos rendjét a teremtett világban, az csak alázattal térdre borulhat Isten végtelenei bölcs gondviselése előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents