A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-03-01 / 3. szám

36

BŰNÖSÖK MEGTÉRÉSE

Kevéssel Üdvözítőnk mennybemenetele után Szent Péter Jánossal együtt felmegy a jeruzsálemi templomba. A templom kapuja előtt egy béna koldus nyújtja feléjük kérőén a kezét. Egy szerencsétlen ember, aki a könyörület fillérein tengeti az életét. Pedig, ha járni tudna! Ha élet volna a lábaiban - ó, nem kellenének neki ezek a fillérek. Akkor ő is dolgozni tudna. Otthona lenne. Esténként mosolygó gyermekek szaladnának eléje a kapuba.

/

Am minderről szó sem lehet. Munkaképtelen. Béna. Koldus. Nincsenek is már reményei és vágyai. Csak az a pár fillér, amely- lyel napról-napra életét tengetheti. De most, hogy jön Péter, esdeklőn néz rá. Még ma semmim sincs, mondta a tekintete. Könyörülj rajtam I

És Szent Péter odamegy a koldushoz. Ezüstöm, aranyom nincs. De amim van, azt szívesen adom. A Názáreti Jézus nevében parancsolom, hogy kelj fel. És gyöngéden lábra állítja az embert. Az nem akar hinni a szemének: tud állni. Tud lépni. Ugrálni kezd. Es úgy ugrándozik be a templomba, mert élet van most már béna tagjaiban. Most már dolgozni is tud. Most már otthona lesz. Hála, hála az élet Urának, a mindenható Istennek.

A Názáreti Jézus nevében.

Nem balgaság, ha mi, akik egyetlen béna lábat sem tudunk e- gészségessé tenni, akik a kLsujjunkba nem tudunk életet vinni, ha egyszer elhalt, azt gondolnánk magunkról, hogy a béna lelket életre tudjuk kelteni? Elfelejtjük: az élet Ura egyedül az Isten. Halottat csak Ő tud támasztani. Bénát csak Ő tud életképessé tenni. Péter csak eszköz a kezében. De ez az élet Tőle, egyedül Tőle jöhet.

Pedig a gyakorlatban mi mégis azt hisszük, hogy a béna lélek életre kelhet csak úgy, a maga erejéből. Elvárnánk azt a szerencsétlen bűnösöktől, hogy megtérjenek. Aztán hogyan? Ez ugyanannyi legalábbis, mintha halottaktól azt várnánk, hogy kikeljenek a sírból. A