A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-03-01 / 3. szám

I

26

©IFÍFl®©

JÉZUS KRISZTUS

Szent Pál második tesszalonikai levelének tanúsága szerint e- lőbb el kell dőlni a nagy párviadalnak, le kell folyni a rettentő csatának Isten és a sátán között s csak utána jön az Úr napja, Jézus Krisztus dicsőséges második eljövetele.

Csak nem a régi ellenségeskedés felújulásáról van szó? Amelyről már a paradicsomi történet is említést tett. A kígyó ésazasz- szony között, valamint a kígyó ivadéka és az asszony ivadéka között.

A próféták már élesebben látják, mint bontakozik ki ez az elkeseredett harc a történelemben. Igaz, először azt hiszik, hogy Izrael ellenségei képviselik az ellenséges hatalmakat. Csakhamar fölismerik azonban az óriási háború egyetemes jellegét. Nem Izraelről és kisebb nagyobb ellenségeiről van itt szó, hanem egy sokkal hatalmasabb méretű élet-halál harcról.

Ez a harc Isten harca a lázadó, istenellenes hatalmakkal. Látható erők és láthatatlan hatalmasságok, a sötétség fejedelmei és szellemei küszködnek itt furcsa párviadalban.

Krisztus fellépésekor mintegy varázsütésre megelevenedett az alvilág. Először alattomban, csak hízelkedve, kémkedőn gyülekeztek Isten ellenségei. Eleinte csak kerülgették Krisztust, mintha é- rezték, sejtették volna, hogy 0 az igazi feje és hadvezére az ellentábornak.

Ámde Vele csúfosan póruljártak. Az ' evangéliumok említenek néhány esetet, amelyekből kitűnik, hogy az Úr Jézus nagyon is tudatában volt a sátánnal vívandó nagy csatának. Egyszer például elárulta tanítványainak, hogy látta a sátánt, mint valami villámot az égből lezuhanni.

Az is közismert volt róla, hogy még a gonoszlelkeknek is tudott parancsolni. Paszta szavával kiűzte az ördögöt a megszállottakból. Mikor pedig a mindenben gáncsoskodó farizeusok ezt arra magyarázták, hogy Jézus az ördöggel cimborái, az Űr keményen megleckéztette őket. Végezetül pedig egy példabeszéddel némította el őket. A példabeszéd a körül forgott, hogy az ördög, az erős fegyveres, mind-